Miért nem emlékszünk a zongora feltalálójára?

Írta: 

Ismerjük meg azt a férfit, aki feltalálta a világ legnépszerűbb hangszerét: Bartolomeo Cristofori.

 A zongora az egyik legkedveltebb hangszer, amit valaha feltaláltak, így illene legalább annyira ismernünk a nevét a feltalálójának, ahogy Puskás, Rubik vagy Jedlikét. De ez koránt sincs így.

Bartolomeo Cristofori, teljes nevén Bartolomeo Cristofori di Francesco a modern zongora atyja, a Mediciek udvari hangszerkészítője 1665-ben Padovában született. Olasz csembalókészítő volt; neki tulajdonítják a zongora feltalálását, melyet az ő idejében gravicembalo col piano e forténak, azaz „halkan és hangosan szóló csembalónak” neveztek.

Nagyon kevés feljegyzés van róla, ám annyi bizonyos, hogy 1690 körül Padovából Firenzébe ment Ferdinando de'Medici herceg hívására, aki maga is kiváló csellista volt. Ez arra mutat, hogy Cristofori ekkor már gyakorlott hangszerkészítő hírében állt. A Michigani Egyetemen lévő Stearns Gyűjteményben található egy 1702-ből származó, Ferdinando címerét viselő, általában Cristoforinak tulajdonított hárommanuálos csembaló.

Az első zongora

Cristofori konstrukciójáról nem vettek tudomást Olaszországban, Németországban viszont különféle írásos említések hatására hamar megismerték és elkezdték használni. Ferdinando de'Medici az 1700-as évek legelején azonban már megemlíti a zongorát. Bartolomeo Cristofori feltehetően 1703-ban találta fel, és a korabeli források szerint 1711-ben már négy használatban volt.

Az első zongorák meglehetősen eltérnek a mai daraboktól - nincsenek pedálok, a billentyűzet sokkal rövidebb, és az egész hangszer kisebb. Ha hallottunk ilyen hangszert, akkor tudhatjuk, hogy csendesebb és kevésbé rezonál, mint például egy Steinway.

Ferdinando herceg 1713-ban hunyt el, de Cristofori a nagyherceg, III. Cosimo szolgálatában maradt, később pedig Ferdinando hangszergyűjteményének gondozója lett. Ebben a 84 darabból álló hagyatékban 7 Cristofori készítette csembaló, illetve spinét is volt.

Cristofori 1726-ra a modern zongoramechanika valamennyi lényeges eleméig eljutott. Ez a csembalóéhoz hasonlóan fából készült, azonban nem bírta el a húrok nagyobb feszítettségét, melyre a későbbi zongorák erőteljesebb hangzásához szükség volt. Mindenesetre a (például Lipcsében és New Yorkban) fennmaradt darabokból ítélve zongorái érzékenyek voltak, széles, dinamikus hangtartománnyal. A mai modern zongora lényegében ugyanazt a kalapácstevékenységet használja, mint Cristofori első eszköze évszázadokkal ezelőtt, ám a pedálok megtartják a lengéscsillapítókat, így a hangok sokkal hosszabb ideig hallhatóak.

Honnan kapta a zongora a nevét?

Ez az új szerkezet (gravicembalo con piano e forte = halk és hangos hangú csembaló) a húrokat nem pengetéssel, hanem kalapácsok alulról felfelé való megütésével szólaltatja meg. Ezt a hangszert továbbra is csembalónak hívták; a pianoforte elnevezés, amelyet jóval később piano-ra rövidítettek, csak 1732-ben jelent meg.

Miért olyan népszerű a zongora?

Mivel hihetetlenül bonyolult volt megépíteni, ezért el kellett telnie egy kis időnek, mire igazán népszerű lett. De ahogy a zeneszerzők felfedezték maguknak és szebbnél szebb darabokat írtak erre a csodálatos eszközre, a legdivatosabb és legdominánsabb hangszerré vált a sokoldalúság és a kifejező lehetőségek végeláthatatlan száma miatt.

Kép: Pexels/Dalila Dalprat, Wikipédia és innen, britannica.com

Forrás

Hírlevél feliratkozás

Feliratkozom

1022 Budapest, Detrekő u. 12. +36-1-786-64-64