11 tanács, ha klasszikus zenét kezdünk tanulni

Írta: 

Új hangszeren játszani? Micsoda nagyszerű újévi fogadalom! Nagyon szurkolunk hozzá, de azért mutatunk 11 olyan apróságot, amire mindenki elfelejti figyelmeztetni azokat, akik épp csak elkezdik a tanulást. Szerencsére van egy 12. kockázat is: a klasszikusok függőséget okozhatnak!

Elsőre nem fog tökéletesen menni

Minden nagy utazás egy parányi lépéssel kezdődik. A hangszeres tanulást is az elején kell kezdeni, és az eredmény valószínűleg nem lesz tökéletes. Az izmainknak, a mozgáskoordinációnknak, a technikánknak ki kell alakulnia – amíg ez nem történik meg, elsőre nem csak a szomszéd, de valószínűleg mi sem fogjuk élvezni a gyakorlásunkat. Adjunk magunknak időt! Az első hónapokban egyszerűen csak ki kell tartani!

Mindenki azt várja, hogy már az elején tökéletesen játszunk

Az élén mi magunkkal. Mindenki azt várja, hogy úgy induljunk el a pályán, mint Von Trapp kapitány gyermekei a muzsika hangjaiban. Mindenki azt gondolja, hogy a tehetség úgy mutatkozik meg, hogy az ember a kezébe kap egy hangszert és az ösztönei megmutatják, hogyan adhat vele fantasztikus szóló koncertet, már rögtön az elején. De a valóságban ez szinte sosem alakul így.

Még azok is, akik tényleg ösztönös tehetségnek számítanak és jól boldogulnak a zene világában is megharcolnak a jó technikáért és az igazán kifinomult előadásmódért. Sok dobos küzd ínhüvelygyulladással a kezdetekkor rosszul beidegződött mozdulatok miatt, a gyermekkorukban spontán technikával éneklők sokszor komoly harcot vívnak, hogy kiküszöböljék a technikai hiányosságok miatti károsodásokat, a zongoristák szintén a kéztartással küzdenek vagy éppen a pedállal.

Lehet, hogy az elején többször kijavítanak bennünket, akkor is amikor úgy érezzük, hogy már egészen jól belejöttünk a játékba. Készüljünk fel erre. Az építő kritikát nyugodtan fogadjuk meg, a többit pedig engedjük el a fülünk mellet. Megfelelő mennyiségű gyakorlással és kitartással mindent meg lehet tanulni, de a legfontosabb, hogy mindeközben ne felejtsük el átélni az adott darabot. Engedjünk teret a zene által bennünk keletkezett érzelmeknek is!

Mindegy, milyen fiatalon kezdtük, mindig lesz egy még rendkívülibb tehetség

Ritka, hogy valaki 9-10 évesen Lisztet játsszon, de még a fiatal virtuózok sem dőlhetnek hátra boldogan. Mindig fel fog bukkanni a környezetünkben valaki, aki fiatalabb, jobban játszik, vagy nagyobb show-t csinál. A zenében nem lehet tehetségességre törekedni és ahhoz, hogy elérjük a céljainkat nem is feltétlenül kell a korunkkal, a megjelenésünkkel vagy a zenén kívül bármilyen más dologgal kitűnni a tömegből. Két dolog igazán fontos: hogy a magunkénak érezzük az előadásunkat és hogy a közönségünk élményekkel gazdagon távozzon. Gyakoroljunk és élvezzük, ami történik – és előbb-utóbb eljön a mi virtuozitásunk pillanata is.

Nagyon sok szabályt kell megtanulni

Azért, mert Jimmy Page egy hegedűvonóval húzza a gitárját, nekünk még nem biztos, hogy ezt szabad tennünk. Az sem biztos, hogy rögtön meztelen felsőtesttel vagy metálzenész bőrszerkóban kell Chopint játszanunk a falunapokon. Vannak szabályok, amit a zenében érdemes betartani. Amikor már tökéletesen ismerjük ezeket, akkor nyugodtan próbálkozhatunk néhány okos kihágással.

A gyakorlás először borzasztó lesz

A gyakorlás kezdetben sok kudarccal fog járni és sok esetben akár unalmas is lehet. Ahogy említettük, az első sikereket nem adják ingyen. Érdemes kezdetben olyan próbahelyet keresni, ahol nyugodtan gyakorolhatunk és nem hall bennünket senki. Az első 10 perc után mindenki elég kritikus lesz magával. De semmi baj, a legnagyobbak is kezdték valahol!

Gitár, hegedű, más vonósok? Nincs többé ujjlenyomat!

Aki vonós hangszeren tanul, soha többet nem érzi majd úgy az ujjvégeit, mint azelőtt. Sőt, az sem biztos, hogy valaha, bármit érzékelni fog velük, a fájdalmon kívül.

Harsona? Az elején semmi vidámság!

A harsona egy vidám hangszer, kivéve, mikor először valljuk be a barátainknak, hogy ezt tanuljuk. Ők szinte mind csak ezt akarják majd hallani:

A hangszer megváltoztathatja a külsőnket

„Mi történt a nyakaddal, jó volt az éjszaka?” „Nem, csak hegedülni tanulok!” „Khm… Nem volt nyitva a manikűrös?” „Nem, gitározok, ezért hosszabbak a körmeim.” „Ajakfeltöltés?” „Nem, trombita”. „Miért mindig ilyen rövidek a körmeid? Zongorázol?” Jobb már most felkészülni az ilyen beszélgetésekre.

Mindig rengeteg cuccot kell cipelni

Az ingázást alaposan át kell gondolni. „Az mi?” – kérdezik majd tőlünk, ha a tubával a hátunkon próbálunk biciklizni, nagybőgővel metrózni, vagy csellóval beugrani egy kávéra munka előtt. A fuvolásoknak kicsit könnyebb a helyzete. „Miért jársz aktatáskával mindig?” – kérdezik majd tőlük az edzőteremben. Aki bátrabb az Bazsinka József (Budapesti Fesztiválzenekar) mintájára futóversenyt is végig csinálhat tubával a hátán, de ha a pénztárcánk megengedi, akkor érdemes olyan zeneiskolát választani, amelyik két hangszert biztosít számunkra. Az egyiken gyakorolhatunk, a másik pedig a zenetanárnál vár minket, így maximum a kottát kell magunkkal vinnünk.

Ha valaha fel szeretnénk lépni, az komoly áldozatokkal jár

„Egy sör munka után?” „Áhh, kösz, nem, még próbálunk.” Napi több óra gyakorlás? Igen!

Könnyű feladni

Sikertelenség, rengeteg teher, sok egyhangú gyakorlás... A zenetanulást nagyon könnyű feladni. Lesznek olyan időszakok, amikor az ember rá sem tud nézni a hangszerére, amikor a tanár azonnal kiszúrja, hogy csak 15 percet gyakoroltunk. Kezdetben lehet, hogy mi nem fogjuk érezni, ha kihagytunk egy vagy akár több napot is, de a folyamatos gyakorlás a siker érdekében, szinte elengedhetetlen. Zenét tanulni néha olyan érzés lesz, mintha egy harmadik kart, vagy néhány új ujjat próbálnánk növeszteni, hogy képesek legyünk lefogni azokat az akkordokat, amelyeket a videókon sokan már öt évesen is lazán kipengetnek. Feladni könnyű, de ha nem tesszük, olyan élményekben lehet részünk, amelyért már nem tűnik áldozatnak a sok idő, pénz és gyötrelem.

Kép: Freepik,Unsplash/Tadas Mikuckis/Danny Englander, Pixabay 

Hírlevél feliratkozás

Feliratkozom

1022 Budapest, Detrekő u. 12. +36-1-786-64-64