Wolfgang Amadeus Mozart 264 évvel ezelőtt született

Wolfgang Amadeus Mozart Salzburgban, pontosabban a „Hagenauer ház“-ban (mai címe Getreidegasse 9.) született 1756. január 27-én. Leopold Mozart „salzburgi nagyhercegi kamarazenész“ és Anna Maria Walpurga 7 gyermeke közül, rajta kívül csak egyetlen egy maradt életben, legidősebb nővére, Maria Anna, ismertebb nevén „Nannerl“. Mindkét gyermek különleges zenei tehetséggel volt megáldva, ezt felismerve apjuk saját karrierjét hátrahagyva kizárólag az ő fejlődésükkel és szerepeltetésükkel foglalkozott.

Az utazás okít” – Mozart apja, Leopold Mozart mondta ezt. 1762-től kezdte tehetséges gyermekeit bemutatni Európa fejedelmi udvaraiban. A kis Mozart alig 6 évesen indult hosszú nyugat-európai utazásokra – Németországtól Belgiumon és Franciaországon át egészen Londonig. Ezek a koncertsorozatok segítettek kibontakoztatni a zenei tehetségét, emellett jelentős mértékben hozzájárultak nemzetközi ismertségéhez is.

Az utazás akkoriban azonban még nehézkes és nagyon lassú volt, az első számú közlekedési eszköz pedig a lovas kocsi volt. Egy út Salzburgból Bécsbe akár egy héten át is tarthatott. Mindent összevetve Mozart 17 nagy koncertkörúton vett részt, ami körülbelül tíz évet tett ki. Egy „úti zongora”, egyfajta „történelmi szintetizátor” mindig nála volt, hogy útközben is tudjon komponálni. A zongora szélessége mintegy 90 cm volt, a mélysége pedig 31 cm és tartozott hozzá egy levehető zongorapedál is.

Mozartéknak emellett díszes ruhákat is magukkal kellett vinniük a nemesi szalonokban történő fellépésekhez és természetesen a mindennapi használati tárgyakat: ezek közé tartoztak a  mosakodó- és íróeszközök, a teás- és a cukrosdoboz, az evőeszközök és az úti patika. Ezenkívül könyveket, egy útikönyvet és egy nyelvkönyvet is magával vitt az utazásokra. Egy érmemérleg segített az aranytartalmat meghatározni és ezáltal a különböző fizetőeszközök értékét kiszámolni. És ami szintén nem hiányozhatott az úti csomagból: Lepold Mozartnál mindig volt néhány ajánlólevél, amely megnyitotta az utat a nemesi szalonok felé.

 

Mozart ifjú éveiben a salzburgi udvari zenekar koncertmestereként tevékenykedett, eleinte fizetés nélkül, majd 1772-től már javadalmazás ellenében. Közben más állást keresve eljutott Itáliába, Bécsbe és Münchenbe is. 1773 őszén a család a Hannibalplatzon álló házba költözött. A Mozart lakóháza néven ismertté vált épület a mai Makartplatz 8 szám alatt található. 

Mozart szívesen időzött egy pohár mandulatej mellett a salzburgi Alten Markt téren található Café Tomaselli kávézóban, amely a legrégebbi, még ma is működő kávéház Ausztriában. A Tomaselli kávézó története egészen az 1700-as évekig nyúlik vissza és nem is csoda, hogy Mozart gyakori vendég volt itt, hiszen a kávéház csak néhány saroknyira található a Getreidegassétól és Mozart szülőházától.
Az olyan fűszeres ételekhez, mint a savanyú káposztával tálalt májgombóc, Mozart legszívesebben egy pohár barna sört ivott. Mozart nővérének, Nannerlnek a naplójában is szerepel egy bejegyzés a Salzburger Stieglbräu sörözőben tett látogatásról. 1780-ban a következőket írta: „[...] 3 órakor felkerekedtünk a stieglbreü sörözőbe, hogy nézzük a tekézőket. [...] Egy ilyen alkalommal mindig elfogy néhány pohár jó sör!”

Az 1772-ben bekövetkezett kormányváltásnak köszönhetően Mozart végre valamivel rendezettebb életet tudott élni. Hieronymus Graf Colloredo érsek idején 1779-ben udvari orgonistaként újra az uralkodó szolgálatába állt. Az „Idomeneo“ opera 1781. június elején megtartott müncheni ősbemutatója után azonban Mozart összekülönbözött az érsekkel és távozott az udvarból.

Mozart Bécsben szabadúszó művészként, operaszerzőként és tanárként próbált megélni. 21 évesen épp az édesanyjával utazott a németországi Mannheim városába, ahol azonnal fülig szerelmes lett az Aloysia Weber énekesnőbe. Wolfgang Amadeus rögtön tudta, hogy őt szeretné feleségül venni és vele szeretné leélni az életét. Ezzel felbuzdulva azonnal írt is egy nászmisét. Aloysia azonban elutasította a lánykérést.
Mozart szigorú és becsvágyó apja is ellenezte az esküvőt, aki még mindig túl éretlennek tartotta a zenei zsenit és nem akart tudomást venni arról, hogy a fia időközben felnőtt. Kívánsága szerint Wolfgang Amadeusnak még a karrierjére kellett volna koncentrálnia és nem hagyni, hogy a nők elcsavarják a fejét.
Amikor azonban Mozart Bécsbe költözött, megismerte Costanze Webert, Aloysia Weber fiatalabb húgát és apja akarata ellenére, valamint beleegyezése nélkül 1782. augusztus 4-én feleségül vette Constanzét a bécsi Szt. István-dómban tartott szerény ünnepség alkalmával. A házaspár ezután együtt utazott Salzburgba és Prágába. Hat közös gyermekük közül csak Karl Tomas és Franz Xaver Wolfgang érte meg a felnőttkort.

Mozart az egyik legboldogabb és legproduktívabb időszakát a bécsi Domgasse 5. száma alatt, a mai bécsi Mozart-házban töltötte. Mozart imádta a madarakat, főleg az énekesmadarakat, de Bécsben például egy seregélye volt (németül: Star). Amikor a madár elpusztult, még egy verset is írt róla: Költemény a halott seregélyről (1787).

Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart elismert zongoristának, zeneszerzőnek és zenetanárnak számított. Az osztrák fővárosban olyan jelentős Mozart-operák születtek, mint a Figaro házassága, emellett szimfóniákat, zongora-, klarinét-, kürt- és hegedűkoncerteket, valamint vonósnégyeseket és egyházi dalokat is írt, továbbá utolsó, befejezetlen műve, a Requiem is itt keletkezett. Mozart éves keresete ekkor átlagosan 5000 guldent tett ki (mai pénzben kifejezve: kb. 150.000 euró).
Mozart rengeteget utazott egészen a haláláig. Nyughatatlan szellem volt, aki zenei nagyságának mindig is tudatában volt.

Wolfgang Amadeus Mozart összesen 626 zeneművet írt, annak ellenére, hogy még az akkori viszonyokhoz képest is korán, mindössze 35 évesen meghalt. Mozart tizenkét évesen már három operát, hat szimfóniát és több száz más művet komponált. Zsenialitása nemcsak a kortársait nyűgözte le, egyedülálló műveinek köszönhetően mind a mai napig érezteti hatását.

Mozart egyik utolsó sikeres operája az 1791. szeptember 6.-án Prágában bemutatott „Titus kegyelme“ („La Clemenza di Tito“) c. koronázási opera (KV 621).  Nem sokkal később, a „Varázsfuvola“ (KV 620) bécsi (Freihaustheater) ősbemutatója után Mozart súlyosan megbetegedett. 1791. december 5.-én „forró köleshimlőben“ halt meg, 35 évesen. Utolsó műve, a „Rekviem“ (KV 626) befejezetlen maradt.



Joseph Haydn és a nála 24 évvel fiatalabb Wolfgang Amadeus Mozart között szoros barátság alakult ki az 1780-as évek elején. Haydn egyszer így nyilatkozott Mozart apjának Wolfgang Amadeusról, aki Haydn mellett a bécsi klasszika másik fő képviselője volt: „Istenemre esküszöm, mint egy őszinte ember, az ön fia a legnagyobb zeneszerző, akit én személyesen és név szerint ismerek. Van ízlése és ezen túlmenően kimagasló zeneszerzői tudással is rendelkezik.” Haydn és Mozart mindketten a szabadkőművesek közé tartoztak, ami szintén a köztük lévő szoros kötelékről tanúskodik. 

 

forrás: Austria InfoSalzburg Info

 


Nyomtatás   E-mail