Giovanni Battista Pergolesi olasz zeneszerző, hegedű- és orgonaművész 310 éve született

Giovanni Battista Draghi (1710 - 1736) Ancona közelében fekvő Jesi városban született 1710. január 4-én. A ’’Pergolesi’’ eredetileg a Pergola településről Jesibe költözött nagyapja (név szerint Francesco) ragadványneve volt, de idővel ez vált családi névvé. Giovanni Battista zenei tanulmányait (orgona, hegedű) szülővárosában kezdte, majd püspöki mecénása támogatásának segítségével, 1725-ben a nápolyi Conservatorio dei Poveri di Gesù Cristóba került, s itt rövidesen ismert fiúszoprán énekes lett. 1729–30-ban az intézmény zenekarának elsőhegedűsévé nevezték ki, egyben segédtanárként is működött. 1731-ben szerezte diplomáját San Guglielmo-oratóriumával, de ekkoriban további jelentős műveket is komponált, többek között egy misét, egy Szent József-oratóriumot és a Salustia című opera seriát, mellyel kezdetét vette operaszerzői pályafutása.

Pergolesi 1732-től Stigliano Colonna herceg karmestere lett Nápolyban, ahol a Salustia mellett a Lo frate ’nnamorato című komédiáját is bemutatták, mely Gennaro Antonio Federico szövegkönyvére készült. Ugyanitt 1733-ban vitték színre az Il prigioniero superbo című, háromfelvonásos opera seriáját. A darab felvonásainak szüneteibe Pergolesi beiktatta a La serva padrona (Az úrhatnám szolgáló) című buffo-intermezzóját, mely páratlan sikert aratva ennek a művének maradandó népszerűséget biztosított. Ez a darab a francia opéra comique előképe volt, és 1752-ben Párizsban ez a mű lett az ún. buffonisták háborújának kirobbantója.

Utolsó nápolyi opera seria bemutatója 1734-ben a Pietro Metastasiolibrettójára készült Adriano in Siria-t. Sikerét meghaladta a közben írott intermezzo musicale, a Livietta e Tracollo sikere. A karnevál idején felújított Lo Frate ’nnamorato még nagyobb népszerűséget hozott alkotójának, mint az eredeti bemutatóé és megalapozta hírnevét Nápolyon túl is.

1734. május 10-én elfoglalta Nápolyt Bourbon Károly, akit VII. Károly néven Nápoly királyává koronázták, ezzel a Habsburg udvar körüli arisztokrácia által patronált művészek kilátásai rosszabbra fordultak. Pergolesi pártfogói, a Maddaloni hercegek és a Colonna család meghívását követően Rómában debütált L’Olimpiade című – szintén Metastasio nyomán komponált operájával (1735). Rómában írta és mutatta be F-dúr miséjét is, mely Missa Romana néven máig egyik legtöbbet játszott egyházi kompozíciója.

A római színházi élet zűrzavara és egészségének megromlása miatt Pergolesi visszatért Nápolyba. Il Flaminio című – ismét Gennaro Antonio Federico szövegkönyvére komponált. A szereplők társadalmi helyzetének megfelelően váltogatja a nyelvi dialektust és a zenei kifejezésmódot: az irodalmi nyelv és a nápolyi dialektus, illetve az opera seria komoly áriái és folklorisztikus, buffo elemek váltogatják egymást. E mű nagy sikere nyomán felkérést kapott egy 1735. december 1-jére kitűzött főúri esküvő zenéjének megírására, de tuberkulózisa súlyosbodásával a munkát félbe kellett hagynia. Pozzuoliba, a kapucinusokkolostorába vonult vissza, ahol kedvezőbb volt a klíma és biztosított volt az orvosi segítség. Ott írta meg utolsó művét, a Stabat Matert, amit a hagyomány szerint halála napján fejezett be.

 

Giovanni Battista Pergolesi 1736. március 16-án, alig 26 évesen hunyt el.