Wolfgang Sawallisch és a német precizitás
Az 1923. augusztus 26-án, Münchenben született Wolfgang Sawallisch mindig precíz, tiszta értelmezésen alapuló karmesteri technikájával kiváló példa a német vezénylési stílusra.
Pályáját ő is a zongorával kezdte – 4 éves korától zongorázott, tanárai Ruoff, Haas és Sachse voltak. 1947-ben fejezte be zenei tanulmányait Münchenben és repetitorként kezdett dolgozni az Augsburgi Operában. 1949-ben Gerhard Seitz hegedűművésszel megnyerték a Genfi Nemzetközi Versenyt, és Sawallisch ezt követően egyre több meghívást kapott.
1953-ban a legfiatalabb német karmester lett, aki a Berlin Filharmonikusok élére állhatott, és ugyanebben az évben Aachenben általános zenei igazgatónak is kinevezték, ami megint csak az elsők közé emelte, mivel ilyen fiatalon eddig senki nem töltött be hasonló pozíciót Németországban. 1958-ig maradt Aachenben, majd Wiesbadenben töltött be hasonló állást 1960-ig. 1960 és ’63 között Kölnben volt, ahol a konzervatóriumon vezénylést tanított. 1957-es Bayreuth-i bemutatkozásával megint nagy feltűnést keltett – a Trisztán és Izoldával ő nyitotta meg a fesztivált, a valaha fellépett karmesterek közt a legfiatalabbként. Ugyancsak ebben az évben Londonban Elisabeth Schwarzkopfot kísérte zongorán.
Mindeközben egyszerre volt a Bécsi Szimfonikus Zenekar és a Hamburg Filharmonikusok vezető karmestere, ’64-ben a Bécsi Szimfonikus Zenekarral bemutatkozott Amerikában, és vendégszerepelt a japán NHK Szimfonikus Zenekarral is, akikhez évről-évre visszatért. A ’70-es években ismét szimultán töltött be több állást: a L'Orchestre de la Suisse Romande művészeti vezetője és 1971-től a Bavaria Állami Opera zeneigazgatója is volt egyben.
1984-ben dolgozott együtt először a Philadelphia Orchestra-val, amelynek 1990-től zeneigazgatója lett. A ’90-es években bejárta velük Japánt, Kínát és Hong Kongot. A Philadelphia Orchestra élén megint úttörő szerepet töltött be - ők voltak az első amerikai szimfonikus zenekar, amely fellépett Vietnamban, és az első internetes közvetítést is ők szervezték meg.
Sawallisch emellett folyamatosan vendégszerepel a világ legrangosabb zenekarai élén, és elfoglalt karmesteri pályája mellett hangsúlyt fektetett a lemezfelvételekre is. A klasszikus repertoár mellett 20. századi és kortárs darabokat is szívesen ad elő – így Mozart, Wagner, Schubert, Bruckner és Strauss művei mellett például Druckman, Pöntinen, Rochberg és Ullmann darabjait.
Felvételei közül kiemelkedik Mozart Varázsfuvolájának 1973-as kvadrofón változata, amelyen Peter Schreier (Tamino), Walter Berry (Papageno), Edda Moser (Éj királynő), Anneliese Rothenberger (Pamina) és Kurt Moll (Sarastro) működnek közre.
A kiváló karmester pályája során olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Yefim Bronfman, Yo-Yo Ma, Frank Peter Zimmermann, Dietrich Fischer-Dieskau, Elisabeth Schwarzkopf és Thomas Hampson.
Alacsony vérnyomása miatt napjainkban már nem vezényel.
Pályáját ő is a zongorával kezdte – 4 éves korától zongorázott, tanárai Ruoff, Haas és Sachse voltak. 1947-ben fejezte be zenei tanulmányait Münchenben és repetitorként kezdett dolgozni az Augsburgi Operában. 1949-ben Gerhard Seitz hegedűművésszel megnyerték a Genfi Nemzetközi Versenyt, és Sawallisch ezt követően egyre több meghívást kapott.
1953-ban a legfiatalabb német karmester lett, aki a Berlin Filharmonikusok élére állhatott, és ugyanebben az évben Aachenben általános zenei igazgatónak is kinevezték, ami megint csak az elsők közé emelte, mivel ilyen fiatalon eddig senki nem töltött be hasonló pozíciót Németországban. 1958-ig maradt Aachenben, majd Wiesbadenben töltött be hasonló állást 1960-ig. 1960 és ’63 között Kölnben volt, ahol a konzervatóriumon vezénylést tanított. 1957-es Bayreuth-i bemutatkozásával megint nagy feltűnést keltett – a Trisztán és Izoldával ő nyitotta meg a fesztivált, a valaha fellépett karmesterek közt a legfiatalabbként. Ugyancsak ebben az évben Londonban Elisabeth Schwarzkopfot kísérte zongorán.
Mindeközben egyszerre volt a Bécsi Szimfonikus Zenekar és a Hamburg Filharmonikusok vezető karmestere, ’64-ben a Bécsi Szimfonikus Zenekarral bemutatkozott Amerikában, és vendégszerepelt a japán NHK Szimfonikus Zenekarral is, akikhez évről-évre visszatért. A ’70-es években ismét szimultán töltött be több állást: a L'Orchestre de la Suisse Romande művészeti vezetője és 1971-től a Bavaria Állami Opera zeneigazgatója is volt egyben.
1984-ben dolgozott együtt először a Philadelphia Orchestra-val, amelynek 1990-től zeneigazgatója lett. A ’90-es években bejárta velük Japánt, Kínát és Hong Kongot. A Philadelphia Orchestra élén megint úttörő szerepet töltött be - ők voltak az első amerikai szimfonikus zenekar, amely fellépett Vietnamban, és az első internetes közvetítést is ők szervezték meg.
Sawallisch emellett folyamatosan vendégszerepel a világ legrangosabb zenekarai élén, és elfoglalt karmesteri pályája mellett hangsúlyt fektetett a lemezfelvételekre is. A klasszikus repertoár mellett 20. századi és kortárs darabokat is szívesen ad elő – így Mozart, Wagner, Schubert, Bruckner és Strauss művei mellett például Druckman, Pöntinen, Rochberg és Ullmann darabjait.
Felvételei közül kiemelkedik Mozart Varázsfuvolájának 1973-as kvadrofón változata, amelyen Peter Schreier (Tamino), Walter Berry (Papageno), Edda Moser (Éj királynő), Anneliese Rothenberger (Pamina) és Kurt Moll (Sarastro) működnek közre.
A kiváló karmester pályája során olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Yefim Bronfman, Yo-Yo Ma, Frank Peter Zimmermann, Dietrich Fischer-Dieskau, Elisabeth Schwarzkopf és Thomas Hampson.
Alacsony vérnyomása miatt napjainkban már nem vezényel.
Vissza a hírekhez
