Vásáry Tamás - aki jókor volt jó helyen
„A tehetség, s még a szorgalom is nem több, mint egy zseton, amivel játszani megyünk. Ha szerencsénk van jókor lenni jó helyen, akkor nyerünk.” – a Kossuth díjas magyar zongorista-karmesternek úgy látszik, szerencséje volt.
Vásáry Tamás 1933. augusztus 11-én Debrecenben született. Bevallása szerint 5 éves kora óta foglalkoztatta a zene – eleinte a család zongoráján próbálta hallásból eljátszani a darabokat, amiket a rádióban hallott. Csodagyerekként 8 évesen adta első koncertjét, és tehetségére Dohnányi Ernő is felfigyelt, így nála kezdhette meg tanulmányait.
14 éves korában megnyerte Budapesten a Zeneakadémia Liszt versenyének első díját, művészi oklevelét 1953-ban kapta meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Ezt követően kinevezték Kodály Zoltán tanársegédjének a Zene Akadémia szolfézs tanszékére. Bemutatkozott Moszkvában és Leningrádban, sikereivel megalapozva nemzetközi hírnevét. Szólóesteket adott mester bérletben, volt Fischer Annie partnere Mozart Esz-dúr kettősversenyében, és játszott az ország első karmestereinek, Ferencsik Jánosnak és Somogyi Lászlónak vezénylete alatt. Az 1950-es években 4 nemzetközi versenyen is díjazott lett (1955 varsói Chopin verseny, 1955 párizsi Marguarite Long verseny, 1956 brüsszeli Erzsébet királyné verseny, 1957 Rio de Janeiroi-i nemzetközi verseny), és pályája innen megállíthatatlan.
1961-ben bemutatkozott a londoni Royal Festival Hallban, ezzel nemzetközi karrierje is beindult. Évente átlagosan 100 koncertet adott a világ legfontosabb zenei központjaiban. 1962-ben Széll György mutatta be a New York-i Carnegie Hallban. Rendszeresen játszik a világ legfontosabb zenekaraival és legnagyobb karmestereivel - Ernest Ansermet, Paul Kletzki, Fricsay Ferenc, André Previn, Eugen Jockhum, Antal Dorati, Solti György, Kempe Rudolf; csak pár név, akikkel együtt dolgozott. A világ legrangosabb zenei fesztiváljainak rendszeres vendége, kamarazene partnerei közt szerepeltek Mstislav Rostropovizs, Yo-yo Ma, Isaak Stern,, Yuri Bashmet és Dietrich - Fischer Diskau.
Karmesterként ugyancsak a legjobbakkal dolgozott együtt (Berlin Philharmoniker, New York Philharmonic, Washington National, London Philharmonic, Royal Philharmonic, Orchestre National de France, Spanish National), két angol zenekar – a Northern Sinfonia és a Bournemouth Sinfonietta – igazgatója és első karmestere is volt, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös főzeneigazgatója.
Zongoristaként és karmesterként is részt vett számos díjazott felvétel készítésében, 2003-ban A zenén túl címmel könyvet jelentetett meg, 2005-ben a Mindentudás Egyeteme előadója volt.
Munkáját világszerte kitüntetésekkel díjazták. Londonban a Royal College of Music, valamint a Royal Academy of Music tiszteletbeli tagjának választották, Franciaországban a Művészetek Érdemrendjének Tiszti fokozatát (Chevalier des arts et lettres) nyerte el, idehaza pedig a Magyar Érdemrend Középkeresztjével, Kossuth díjjal, Millenáris Kölcsey díjjal, 2 alkalommal a Köztársasági Elnöki Arany éremmel és a Magyar Örökség díjával tisztelték meg.
Vásáry Tamás 1933. augusztus 11-én Debrecenben született. Bevallása szerint 5 éves kora óta foglalkoztatta a zene – eleinte a család zongoráján próbálta hallásból eljátszani a darabokat, amiket a rádióban hallott. Csodagyerekként 8 évesen adta első koncertjét, és tehetségére Dohnányi Ernő is felfigyelt, így nála kezdhette meg tanulmányait.
14 éves korában megnyerte Budapesten a Zeneakadémia Liszt versenyének első díját, művészi oklevelét 1953-ban kapta meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Ezt követően kinevezték Kodály Zoltán tanársegédjének a Zene Akadémia szolfézs tanszékére. Bemutatkozott Moszkvában és Leningrádban, sikereivel megalapozva nemzetközi hírnevét. Szólóesteket adott mester bérletben, volt Fischer Annie partnere Mozart Esz-dúr kettősversenyében, és játszott az ország első karmestereinek, Ferencsik Jánosnak és Somogyi Lászlónak vezénylete alatt. Az 1950-es években 4 nemzetközi versenyen is díjazott lett (1955 varsói Chopin verseny, 1955 párizsi Marguarite Long verseny, 1956 brüsszeli Erzsébet királyné verseny, 1957 Rio de Janeiroi-i nemzetközi verseny), és pályája innen megállíthatatlan.
1961-ben bemutatkozott a londoni Royal Festival Hallban, ezzel nemzetközi karrierje is beindult. Évente átlagosan 100 koncertet adott a világ legfontosabb zenei központjaiban. 1962-ben Széll György mutatta be a New York-i Carnegie Hallban. Rendszeresen játszik a világ legfontosabb zenekaraival és legnagyobb karmestereivel - Ernest Ansermet, Paul Kletzki, Fricsay Ferenc, André Previn, Eugen Jockhum, Antal Dorati, Solti György, Kempe Rudolf; csak pár név, akikkel együtt dolgozott. A világ legrangosabb zenei fesztiváljainak rendszeres vendége, kamarazene partnerei közt szerepeltek Mstislav Rostropovizs, Yo-yo Ma, Isaak Stern,, Yuri Bashmet és Dietrich - Fischer Diskau.
Karmesterként ugyancsak a legjobbakkal dolgozott együtt (Berlin Philharmoniker, New York Philharmonic, Washington National, London Philharmonic, Royal Philharmonic, Orchestre National de France, Spanish National), két angol zenekar – a Northern Sinfonia és a Bournemouth Sinfonietta – igazgatója és első karmestere is volt, valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös főzeneigazgatója.
Zongoristaként és karmesterként is részt vett számos díjazott felvétel készítésében, 2003-ban A zenén túl címmel könyvet jelentetett meg, 2005-ben a Mindentudás Egyeteme előadója volt.
Munkáját világszerte kitüntetésekkel díjazták. Londonban a Royal College of Music, valamint a Royal Academy of Music tiszteletbeli tagjának választották, Franciaországban a Művészetek Érdemrendjének Tiszti fokozatát (Chevalier des arts et lettres) nyerte el, idehaza pedig a Magyar Érdemrend Középkeresztjével, Kossuth díjjal, Millenáris Kölcsey díjjal, 2 alkalommal a Köztársasági Elnöki Arany éremmel és a Magyar Örökség díjával tisztelték meg.
Vissza a hírekhez
