A történet Luna gróf kastélyában kezdődik, ahol Ferrando, az öreg katona meséli el társainak a Luna-család szörnyű történetét: az idősebbik Luna grófot balszerencse üldözte élete során. Két fia született, a kisebbik fiát viszont egy cigányasszony szemmelveréssel babonázta meg Az asszonyt rögtön elfogták és a gróf parancsára azonnal máglyára hurcolták. A cigányasszony végső haláltusájában azonba megeskette lányát, álljon bosszút haláláért, aki erre fel elrabolta Luna gróf egyik gyermekét, s hogy méltán eleget tegyen anyja kérésnek, a tűzbe hajította az ártatlan csecsemőt. Az öreg grófot gyermekének elvesztése teljesen megrendítette, egészen a haláláig nem tudott belenyugodni a történtekbe. Hitte, fia nem halt meg, ezért meghagyta egyetlen megmaradt fiának, Luna grófnak, hogy kutassa fel eltűnt öccsét.

A következő kép egy palota kertje, ahol Leonora grófnő titokzatos hódolójáról, a Trubadúrról álmodozik. Legnagyobb örömére felhangzik kedvese szerenádja, viszont meglepetésre szerelme egy másik hódolójával, Luna gróffal érkezik. A rejtélyes trubadúr felfedi magát: ő valójában Manrico, Luna gróf régi ellensége. A két férfi kardot ránt, s viaskodni kezd. A párbajból Manrico kerül ki győztesen, a földre teperi Luna grófot, ám végül megkegyelmez életének.
Luna gróf azonban hamar magához tér és összehívja fegyvereseit Manrico serege ellen. Ismét összecsapásra kerül sor, melyben Manrico is megsebesül, de anyja, Azucéna megkeresi őt a csatamezőn és hazaviszi a cigánytáborba. Ekkor mesél Manricónak régi, gyötrő emlékekeiről. Elmondja neki, hogyan égette meg az öreg Luna gróf máglyán az anyját és, hogyan rabolta el a gróf kisebbik gyermekét, s hogy nagy felindulásában véletlenül nem a gróf fiát, hanem a saját gyermekét vetette a máglyára. Manrico elképedve hallgatja a történetet, de úgy hiszi, a történet vége csupán anyja képzeletének lázas szüleménye. Meg is fogadja neki, hogy bosszút áll a történtekért az ifjabbik Luna grófon. Időközben egy hírnök levelet hoz Ruiztól, hűséges fegyvertársától, aki arról értesíti, hogy Leonora, miután Manrico halálhírével megtévesztették egy közeli zárdába akar apácának vonulni. A trubadúr azonnal lóra ül és elvágtat. A hír Luna grófhoz is eljut és ő is elindul katonáival, hogy elrabolja a grófnőt. Manrico azonban idejében megérkezik és megakadályozza tervét. Luna bosszút esküdve elmenekül.


A két szerelmes Castellor vára felé tart, mely vár Manrico híveinek a kezében van. Önfeledt boldogságban töltik ott szerelmes óráikat, mikor hírét veszik: Luna gróf a vár ellen indult, mitöbb elfogták és táborukba vezették Manrico anyját. A gróf valamint azt is megtudta, ő rabolta és égette el egykor máglyán az öccsét. Manrico azonnal összehívja csapatát és anyja megmentésére indul. A Luna gróf elleni csatát azonban elveszti, s estére már ő is a várbörtönben találja magát. Leonora meg akarja menteni szerelmét és örök hűséget fogad Luna grófnak. Luna így parancsot ad Manrico szabadon bocsájtására. A grófnő azonban, hogy elkerülje a házasságot, megmérgezi magát. Mikor Manrico megtudja, hogy szabadulása ára Leonora elvesztése, visszautasítja a kegyelmet. Nem tudja még ekkor, hogy a lány életével fizetett az szabadságáért. Csak későn ébred erre rá, mikor szerelme a karjai között hal meg. Luna gróf eszét veszti haragjában, s vérpadra küldi Manricót. S hogy a bosszú perceit az utolsó cseppig kiélvezze, a börtön ablakán át maga mutatja meg Azucénának, hogyan végzik ki a fiát. A cigányasszony azonban gyűlölettel vágja az arcába a megsemmisítő igazságot: „Megölted öcsédet! Anyám, bosszút álltam érted!”