Starker János idén 86 éves
Starker János 1924. július 5-én született Budapesten. Hat éves kora előtt kapta első csellóját és tehetsége már ekkor megmutatkozott – nyolc éves korára olyan magas szinten játszott hangszerén, hogy másokat is tanítani kezdett. Hamar felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol Schiffer Adolf lett a tanára, és tizenegy évesen adta debütáló koncertjét. Weiner Leó növendéke volt, aki elmondása szerint a legnagyobb hatást gyakorolta művészetére.
Legfeltűnőbb bemutatkozására 1938-ban került sor, amikor Magyar Gábort helyettesítve ő játszott a Dvořák-koncerten az iskolazenekar élén. Magyar valami miatt lemondta a fellépést és Starkernek csupán három óra felkészülési ideje maradt a hangverseny előtt, de vállalta a feladatot és hatalmas sikert aratott.
A háború befejeztével, 1945-től a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt. 1946-ban elhagyta az országot és Bécsbe ment, ahonnan Genfbe, majd Párizsba utazott.
A genfi versenyen csak harmadik helyezést ért el, majd hallotta játszani az egyedülálló tehetségű Yehudi Menuhint, és rádöbbent, hogy egészen addig csupán ösztönösen játszott. Elégedetlen volt technikai tudásával, ezért intenzív gyakorlásba fogott, ami meg is hozta eredményét. Egy évet töltött Párizsban, és ekkor vette fel Kodály Cselló-szólószonátáját (Op. 8.), amelyet mindaddig eljátszhatatlannak tartottak, és ez hatalmas elismerést hozott neki.
1948-ban az Egyesült Államokba költözött, ahol először a Dallasi Szimfonikus Zenekar szólógordonkása lett, majd a Metropolitan Operaház, és ezután a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt. Egyre jobban koncentrált a szólójátékra, egyre több hangversenyt adott, és 1958-tól mindmáig a bloomingtoni Indana University nagyhírű gordonka tanszakának vezetője.
Starker János mindenidők egyik legtöbbet felvett csellistája. Több mint 160 felvételén a cselló irodalom színe javát hallhatjuk. Egy 1705-ben készült Goffriller gordonkán játszik, és a klasszikus mesterek, valamint a 20. századi magyar zene alkotásainak egyaránt kiváló előadója.
Legfeltűnőbb bemutatkozására 1938-ban került sor, amikor Magyar Gábort helyettesítve ő játszott a Dvořák-koncerten az iskolazenekar élén. Magyar valami miatt lemondta a fellépést és Starkernek csupán három óra felkészülési ideje maradt a hangverseny előtt, de vállalta a feladatot és hatalmas sikert aratott.
A háború befejeztével, 1945-től a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt. 1946-ban elhagyta az országot és Bécsbe ment, ahonnan Genfbe, majd Párizsba utazott.
A genfi versenyen csak harmadik helyezést ért el, majd hallotta játszani az egyedülálló tehetségű Yehudi Menuhint, és rádöbbent, hogy egészen addig csupán ösztönösen játszott. Elégedetlen volt technikai tudásával, ezért intenzív gyakorlásba fogott, ami meg is hozta eredményét. Egy évet töltött Párizsban, és ekkor vette fel Kodály Cselló-szólószonátáját (Op. 8.), amelyet mindaddig eljátszhatatlannak tartottak, és ez hatalmas elismerést hozott neki.
1948-ban az Egyesült Államokba költözött, ahol először a Dallasi Szimfonikus Zenekar szólógordonkása lett, majd a Metropolitan Operaház, és ezután a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt. Egyre jobban koncentrált a szólójátékra, egyre több hangversenyt adott, és 1958-tól mindmáig a bloomingtoni Indana University nagyhírű gordonka tanszakának vezetője.
Starker János mindenidők egyik legtöbbet felvett csellistája. Több mint 160 felvételén a cselló irodalom színe javát hallhatjuk. Egy 1705-ben készült Goffriller gordonkán játszik, és a klasszikus mesterek, valamint a 20. századi magyar zene alkotásainak egyaránt kiváló előadója.
Vissza a hírekhez
