Richard Wagner - Siegfried
Richard Wagner négy operából álló tetralógiája, a Nibelung gyűrűje új korszakot teremtett a zenetörténetben. A germán és skandináv mítoszok és népmesék történeteit -az Edda-énekeket, a Völsunga sagát és a Nibelung-éneket alapul vevő mű semmi addigihoz nem volt fogható.
„Minél tovább elmélkedem ezen az egyedülálló, igaz csodaművön, annál inkább elfog a bámulat és a csodálat az óriási szellem iránt, aki ezt istenhez hasonlóan megalkotta! – Szerencsés század, amely egy ilyen szellemet látott a közepén felnőni!” – mondta a műről II. Lajos bajor király.
A ciklus harmadik része, a Siegfried ősbemutatójára 1876. augusztus 16-án került sor, az addigra – II. Lajos támogatásával –megépült Bayreuth-i Festspielhaus-ban. Mivel A Rajna kincsét és A walkürt Wagner akarata ellenére már korábban műsorra tűzték, mint szerette volna – elképzelése ugyanis a kezdetektől az volt, hogy a 4 operából álló ciklust egymást követően, egyszerre kell bemutatni -, a Siegfried elkészültének bejelentésével Wagner megvárta az opera felépülését.
A bemutatót hosszas előkészületek előzték meg. A főszerepeket Wagner Franz Betzre (Wotan), Karl Hillre (Alberich), Amalia Materna-ra (Brünnhilde), Georg Ungerre (Siegfried) és Gustav Siehrre (Hagen) osztotta, és mindenkivel személyesen foglalkozott.
A komplett 4 részes bemutatóra 1876. augusztus 13. és 17. között került sor. Az épület éppen elkészült, vakolat még nem borította a falakat és a színházhoz vezető út sem volt lekövezve, ám az eseményen így is számos méltóság és híresség jelent meg. A nézőtéren ültek a helyi elöljárók mellett I. Vilmos német császár, Württemberg királya, Liechtenstein hercege, Hessen hercege, a weimari nagyherceg, Baden nagyhercegnője, Anhalt hercege, II. Péter brazil császár, Vlagyimir Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg, valamint számos külföldi diplomata. Az előadásokat Liszt Ferenc mellett számos neves zeneszerző is megnézte: Camille Saint-Saëns, Edvard Grieg, Anton Bruckner, Eduard Hanslick (zenekritikus) és Charles Villiers is követte az eseményeket.
Az előadások hatalmas sikert arattak. Az ovációk elcsendesülése után Wagner a színpadra lépett és beszédet mondott, amelyben kihangsúlyozta, hogy A Nibelung gyűrűje által megalkotta az igazi német művészetet. Az ősbemutató után világszerte találkozókat rendeztek a Ring elemzése és bemutatása céljából.
A Siegfriedben megtalálható minden, ami világunkat jellemzi: az akarat, elszántság, ártatlanság, ármány, a hatalom iránti kapzsi vágy és a szerelem. A német mitológia egy mozzanatát kiragadó mű éppoly aktuális ma, mint mindig is lesz, eszményített főhősére minden időben szüksége lesz az embereknek – a darab ereje talán éppen benne rejlik.
A félelmet nem ismerő, gonosz fölött győzedelmeskedő Siegfried alakjában Wagner a tökéletesen boldog ember utáni vágyát testesítette meg, az emberét, aki szabadon sodortatja magát az életöröm áradatával és akit az élet minden gazdagságával megajándékoz: „Őbenne láttam az embert, érzékileg eleven megnyilatkozásának legtermészetesebb, legderűsebb gazdagságában: őt már semmiféle történelmi köntös nem gátolta, egyetlen kívülálló kapcsolat sem akadályozta mozgását... […] számomra Siegfried az örökké, egyedülvalóan, önkéntelenül is termékenyítő férfias szellem, az igazi tettek megvalósítója, a legteljesebb közvetlen erő és a kétségektől mentes szeretetreméltóság szelleme. Ennek az embernek a mozgásában már nem a szerelem akarásának gondolata hatott, hanem maga a szerelem élt benne testi mivoltában, és elragadó cselekvésre serkentette e derűs ember minden erét, minden izmát...”
„Minél tovább elmélkedem ezen az egyedülálló, igaz csodaművön, annál inkább elfog a bámulat és a csodálat az óriási szellem iránt, aki ezt istenhez hasonlóan megalkotta! – Szerencsés század, amely egy ilyen szellemet látott a közepén felnőni!” – mondta a műről II. Lajos bajor király.
A ciklus harmadik része, a Siegfried ősbemutatójára 1876. augusztus 16-án került sor, az addigra – II. Lajos támogatásával –megépült Bayreuth-i Festspielhaus-ban. Mivel A Rajna kincsét és A walkürt Wagner akarata ellenére már korábban műsorra tűzték, mint szerette volna – elképzelése ugyanis a kezdetektől az volt, hogy a 4 operából álló ciklust egymást követően, egyszerre kell bemutatni -, a Siegfried elkészültének bejelentésével Wagner megvárta az opera felépülését.
A bemutatót hosszas előkészületek előzték meg. A főszerepeket Wagner Franz Betzre (Wotan), Karl Hillre (Alberich), Amalia Materna-ra (Brünnhilde), Georg Ungerre (Siegfried) és Gustav Siehrre (Hagen) osztotta, és mindenkivel személyesen foglalkozott.
A komplett 4 részes bemutatóra 1876. augusztus 13. és 17. között került sor. Az épület éppen elkészült, vakolat még nem borította a falakat és a színházhoz vezető út sem volt lekövezve, ám az eseményen így is számos méltóság és híresség jelent meg. A nézőtéren ültek a helyi elöljárók mellett I. Vilmos német császár, Württemberg királya, Liechtenstein hercege, Hessen hercege, a weimari nagyherceg, Baden nagyhercegnője, Anhalt hercege, II. Péter brazil császár, Vlagyimir Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg, valamint számos külföldi diplomata. Az előadásokat Liszt Ferenc mellett számos neves zeneszerző is megnézte: Camille Saint-Saëns, Edvard Grieg, Anton Bruckner, Eduard Hanslick (zenekritikus) és Charles Villiers is követte az eseményeket.
Az előadások hatalmas sikert arattak. Az ovációk elcsendesülése után Wagner a színpadra lépett és beszédet mondott, amelyben kihangsúlyozta, hogy A Nibelung gyűrűje által megalkotta az igazi német művészetet. Az ősbemutató után világszerte találkozókat rendeztek a Ring elemzése és bemutatása céljából.
A Siegfriedben megtalálható minden, ami világunkat jellemzi: az akarat, elszántság, ártatlanság, ármány, a hatalom iránti kapzsi vágy és a szerelem. A német mitológia egy mozzanatát kiragadó mű éppoly aktuális ma, mint mindig is lesz, eszményített főhősére minden időben szüksége lesz az embereknek – a darab ereje talán éppen benne rejlik.
A félelmet nem ismerő, gonosz fölött győzedelmeskedő Siegfried alakjában Wagner a tökéletesen boldog ember utáni vágyát testesítette meg, az emberét, aki szabadon sodortatja magát az életöröm áradatával és akit az élet minden gazdagságával megajándékoz: „Őbenne láttam az embert, érzékileg eleven megnyilatkozásának legtermészetesebb, legderűsebb gazdagságában: őt már semmiféle történelmi köntös nem gátolta, egyetlen kívülálló kapcsolat sem akadályozta mozgását... […] számomra Siegfried az örökké, egyedülvalóan, önkéntelenül is termékenyítő férfias szellem, az igazi tettek megvalósítója, a legteljesebb közvetlen erő és a kétségektől mentes szeretetreméltóság szelleme. Ennek az embernek a mozgásában már nem a szerelem akarásának gondolata hatott, hanem maga a szerelem élt benne testi mivoltában, és elragadó cselekvésre serkentette e derűs ember minden erét, minden izmát...”
Vissza a hírekhez
