A műsoron Rahmanyinov és Sosztakovics művei szerepelnek. Szergej Rahmanyinov elragadó melódiái korán meghozták a közönségsikert: már moszkvai konzervatóriumi tanulmányai idején is dúdolhatta némelyiket akár az utca embere is. A hamar népszerűvé vált I. zongoraversenyét még diákévei alatt mutatták be, annál keserűbb csalódást jelentett számára következő művének, az I. szimfóniának 1897-es bukása. Az alkotói hullámvölgyből csak a 20. század első éveiben sikerült kikerülnie. Londonban zongoristaként-karmesterként közkedvelt lévén megbízták egy új zongoraverseny komponálásával. A munka nehezen haladt, végül Rahmanyinov Nyikolaj Daltól, a neves moszkvai hipnotizőrtől kért segítséget. A kezelés eredményeként a komponista belefogott a II. (c-moll) zongoraversenybe (Op. 18) és 1901-re be is fejezte azt. Máig is ez az egyik legnépszerűbb műve, köszönhetően a szívhez szóló dallamoknak és a megjelenő karakterek sokszínűségének.

Dmitrij Sosztakovics 1920-as évekbeli művei szigorú szovjet kultúrpolitikával övezett környezetben láttak napvilágot. Alkotói fantáziája nem bontakozhatott ki zavartalanul. Miután Sztálin megtekintette a szatirikus jellegű Kisvárosi Lady Macbethet, támadások indultak ellene: „burzsoá dekadens, aki a kapitalista formalizmust reprezentálja". E destruktív körülmények hatására a komponista visszavonta az akkor még be nem mutatott IV. szimfóniáját, ám a kritikákra válaszul megírta az ötödiket. Ünnepélyes, elégikus, mégis kompromisszumos, a közönség és a kultúrpolitika egyaránt elfogadja, így adatik lehetőség további alkotások publikálására.

A Pannon FIlharmonikusokkal kapcsolatos összes cikket, ajánlót, interjút, kritikát itt olvashatják.