Örökzöld Verdi-áriák

Verdi 1813. október 10-én a Pó síkságban található Le Roncole-ban látott napvilágot. Első zeneleckéit a falu orgonistájától kapta és tíz éves korától már a helybeli zenekar számára komponált. Tizenkilenc éves volt, mikor a milánói konzervatóriumban elutasították felvételi kérelmét, ezért magánúton tanult tovább. A kudarc fő oka a konzervatórium zsúfoltsága és Verdi fiatalkora volt.

A harmincas évek elején egy bravúros beugrással (Haydn Teremtés c. oratóriumának vezénylésével) hívta fel magára a figyelmet. Első operáját 1839-ben mutatta be a milánói Scala. Verdi 1842-ben írta a politikai felhangokban gazdag Nabuccót, ami hamar a risorgimento ikonikus alakjává emelte őt szerte Itáliában. Az 1815-ös bécsi kongresszus döntésének eredményeképpen Itália újra tartományokra szakadt és idegen fennhatósága alá került. Az olaszok így minden lehetőséget megragadtak elégedetlenségük kifejezésére. Ilyen körülmények között írta Verdi a Nabuccót, ami mondanivalójával belopta magát az olaszok szívébe. A Szabadság-kórus, a hazájukról álmodó rabszolgák dala igazi sláger lett, Milánóban az utcákon is énekelték. Még az is felmerült, hogy az első sora után olaszul Va, pensiero-nak nevezett mű legyen az olasz himnusz.

Első alkotói korszaka 1850-ig tartott és olyan híres operákat foglalta magába mint a Nabucco, a Lombardok, a Jeanne d'Arc és Luisa Miller. A második korszakban pedig a Rigoletto, a Trubadúr, a Traviata, a Don Carlos, az Aida, az Otello és a Falstaff íródott.

Verdi a 19. század egyik legnagyobb, legnépszerűbb zeneszerzője volt. Áriái külön-külön is nagy sikereket arattak, olyan neves előadóművészek közreműködésével, mint Maria Callas, Renata Tebaldi, Plácido Domingo vagy Luciano Pavarotti. Életéről és munkásságáról számos könyv íródott, melyek közül az egyik legolvasottabb Frank Walker: The Man Verdi, 1962-es munkája.