Karl Orff 1895. július 10-én született Münchenben. Tanulmányait a századforduló egyik neves német zeneszerzőjénél, Heinrich Kaminskinál, valamint Beer-Walbrunn és Zilcher növendékeként végezte. Zenei pályáját pedagógusként kezdte, majd a müncheni, a mannheimi és a darmstadti színház karnagyaként folytatta. Orff egy ideig balettiskolában is tanított, ahol lehetősége volt betekintést nyernie a tánc világába. Ez a találkozás egész munkásságára rányomta bélyegét. 1924-ben megalapította Dorothee Güntherrel az ún. „Güntherschule”-t, egy mozgásművészeti- és zeneiskolát, ahol a két művészeti ág újfajta kombinációival kísérleteztek. Jelentős pedagógiai munkája, az Orff-Schulwerk is ehhez az időszakhoz kötődik. 1937-ben mutatták be első, színpadon is előadható művét, a Carmina Burana című világi, szcenikus oratóriumot, amely ma is legismertebb alkotása. (Budapesten 1957-ben mutatták be robbanásszerű sikerrel.) A darabot középkori világi diáknótákra szerezte és tánccal kísért előadásnak szánta. Ezt követték további művei, ezúttal már kifejezett operák: A hold, Az okos lány, a Bernauerin, majd a Carmina Burana párdarabjai: a Catulli Carmina és a Trionfo d'Afrodite.

Orff elsősorban színpadi muzsikus, darabjait maga rendezte, színpadképet, díszleteket is tervezett. Témáinak nagy részét a mitológiákból, a mesékből, és a középkori mondákból merítette. Minthogy színpadának lényege a mozgás, muzsikájának éltető eleme a ritmus. Orff-zene hallatán az az érzésünk, hogy a dallam és a harmónia, a forma és a hangszerelés a ritmusból születik. A harmóniavilág a lehető legegyszerűbb.

Kiemelkedő jelentőségű Orff zenepedagógiai módszere, amely főleg a ritmusérzék kifejlesztését, továbbá a beszéd, a zene és a mozgás egységét célozta meg. 1930-ban jelent meg Orff-Schulwerk című kézikönyve, melyet több világnyelvre is lefordítottak. Módszerét, amely a csoportos gyakorláson, az alkotókészség felkeltésén és az ütőhangszeres játékon alapul, ma is széles körben alkalmazzák a világban a gyermekek zenei nevelése során. Münchenben, a Dorothea Günther tornásznővel együtt alapított iskolában gimnasztikát, táncot és zenét együtt tanítottak Dalcroze módszere alapján, a zenei nevelést a mozgásra és a rögtönzésre alapozva. Zenepedagógiai elképzeléseinek megvalósítására Karl Maendler zongoraépítővel létrehozta az Orff-Instrumentariumot, egy régi és új elemekből összeállított ütőhangszer-együttest.

1950 és 1960 között zeneszerzési mesteriskolát vezetett Münchenben. Nyugalmazása után átvette a salzburgi Mozarteum Orff-Intézete zenepedagógiai központjának vezetését. 29 évvel ezelőtt, 1982. március 29-én huny el Münchenben.