Nigel Kennedy: határok nélkül
„Egész életemben egyetlen brit hegedűstől sem hallottam még ilyen merész és mámorító előadást. Kennedy játéka egy magasabb rendű érettségről tanúskodik. A világ egyetlen hegedűművésze sem lenne képes ilyen gördülékeny átmenetre különböző stílusok között!” - egy kritika Nigel Kennedy játékáról…
„Mondhatják, ha akarják, hogy komolyzenét játszó hegedűs vagyok, de én mindig egy olyan muzsikusként látom magam, aki a zenének nem csak egy részét játssza.” - …és véleménye önmagáról.
Nigel Kennedy 1956-ban született, olyan családba, ahol a felmenők közt csupa kiváló zenész található. Nem csoda, hogy ő is hamar kimutatta tehetségét – hatévesen már hegedülni kezdett és Yehudi Menuhin annyira ügyesnek találta, hogy helyet biztosított számára világhírű iskolájában –mint halála után kiderült – ingyen és bérmentve. 16 évesen a rangos New York-i Julliard Schoolban Dorothy Delay növendéke lett, Stéphane Grappellitől pedig a dzsesszimprovizáció rejtelmeit ismerte meg.
1977-ben debütált a Royal Festival Hallban – a Londoni Filharmonikusokkal Ricardo Muti vezényletével adta elő Mendelssohn Hegedűversenyét -, a 80-as években játszott a Berlini Filharmonikusokkal és a New York-iakkal, mára már bejárta mind az öt kontinenst, a világ vezető zenekarainak élén. 1999-ben, a koszovói háború után ő volt az első nyugati művész, aki Belgrádban szerepelt, Bachhal és Bartókkal műsorán telt házas koncertet adott.
Ars poeticájának tartja a komolyzene népszerűsítését, főleg a fiatalok körében, és erre megoldásként előszeretettel kever különböző műfajokat, működik közre könnyűzenei előadásokban, ad jazz koncerteket. Jimi Hendrix és a Doors zenekar szerzeményeit előszeretettel játssza saját feldolgozásában, dolgozott már a The Who nevű együttessel és Kate Bush-sal, és két Sarah Brightman dalban is közreműködik. Gyakran használ előadásaiban improvizatív elemeket: ilyen például a bevezetőnkben említett Jimi Hendrix ihlette kadenciája Beethoven Hegedűversenyéhez.
Számos lemeze megjelent már, nem csak klasszikus, jazz műfajban is. Élő felvételek is időről-időre megjelennek tőle, és népszerűségét jelzi, hogy amellett, hogy albumaiból több 100 000 példány kel el minden évben, 1989-es lemezével - Vivaldi: A négy évszak – a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült. Ebből több mint 2 millió példányt adott el, egy évig az Egyesült Királyság klasszikus zenei listájának élén időzve. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 30 másodpercenként újabb vásárló volt kíváncsi előadására.
2001-ben Nagy-Britanniában az év művészének választották, 2002-től a Lengyel Kamarazenekar művészeti vezetője lett. Amerre jár, nagy port kavar, reméljük még sokáig szórakoztat minket.
„Mondhatják, ha akarják, hogy komolyzenét játszó hegedűs vagyok, de én mindig egy olyan muzsikusként látom magam, aki a zenének nem csak egy részét játssza.” - …és véleménye önmagáról.
Nigel Kennedy 1956-ban született, olyan családba, ahol a felmenők közt csupa kiváló zenész található. Nem csoda, hogy ő is hamar kimutatta tehetségét – hatévesen már hegedülni kezdett és Yehudi Menuhin annyira ügyesnek találta, hogy helyet biztosított számára világhírű iskolájában –mint halála után kiderült – ingyen és bérmentve. 16 évesen a rangos New York-i Julliard Schoolban Dorothy Delay növendéke lett, Stéphane Grappellitől pedig a dzsesszimprovizáció rejtelmeit ismerte meg.
1977-ben debütált a Royal Festival Hallban – a Londoni Filharmonikusokkal Ricardo Muti vezényletével adta elő Mendelssohn Hegedűversenyét -, a 80-as években játszott a Berlini Filharmonikusokkal és a New York-iakkal, mára már bejárta mind az öt kontinenst, a világ vezető zenekarainak élén. 1999-ben, a koszovói háború után ő volt az első nyugati művész, aki Belgrádban szerepelt, Bachhal és Bartókkal műsorán telt házas koncertet adott.
Ars poeticájának tartja a komolyzene népszerűsítését, főleg a fiatalok körében, és erre megoldásként előszeretettel kever különböző műfajokat, működik közre könnyűzenei előadásokban, ad jazz koncerteket. Jimi Hendrix és a Doors zenekar szerzeményeit előszeretettel játssza saját feldolgozásában, dolgozott már a The Who nevű együttessel és Kate Bush-sal, és két Sarah Brightman dalban is közreműködik. Gyakran használ előadásaiban improvizatív elemeket: ilyen például a bevezetőnkben említett Jimi Hendrix ihlette kadenciája Beethoven Hegedűversenyéhez.
Számos lemeze megjelent már, nem csak klasszikus, jazz műfajban is. Élő felvételek is időről-időre megjelennek tőle, és népszerűségét jelzi, hogy amellett, hogy albumaiból több 100 000 példány kel el minden évben, 1989-es lemezével - Vivaldi: A négy évszak – a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült. Ebből több mint 2 millió példányt adott el, egy évig az Egyesült Királyság klasszikus zenei listájának élén időzve. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 30 másodpercenként újabb vásárló volt kíváncsi előadására.
2001-ben Nagy-Britanniában az év művészének választották, 2002-től a Lengyel Kamarazenekar művészeti vezetője lett. Amerre jár, nagy port kavar, reméljük még sokáig szórakoztat minket.
Vissza a hírekhez
