130 éve hunyt el a Borisz Godunov opera, az Egy kiállítás képei című zongoraciklus és az Egy éj a kopár hegyen című mű szerzője, akit a XIX. századi orosz zenei megújulás legnagyobb alakjaként is emlegetnek. S hogy pontosan miért?

 

Mogyeszt Muszorgszkij Karevo-ban született 1839. március 21-én. Első zongoraleckéit édesanyjától kapta, hét éves korában  már Liszt-darabokat tanult és két évvel később nyilvánosság előtt is játszott. Bár tízévesen már komponált, a családi hagyományt folytatva katonai pályára lépett és gárdatiszt lett. Ez idő alatt magánúton tanult zenélni. Muszorgszkij életében az 1856-os esztendő jelentett döntő változást: ekkor ismerkedett meg Borodinnal, Dargomizsszkijjel, Kjuival és Sztaszovval. Elhatározta, hogy muzsikus lesz. 1859-ben lemondott katonatiszti rangjáról, 1863-ban Szentpéterváron hivatalt vállalt. Ezt követően lett tagja az orosz nemzeti iskola kiemelkedő szellemi csoportosulásának, az Ötök csoportjának. Az Ötök elvetették Wagnert és az olasz zeneízlést és a valóság ábrázolását állították a középpontba. Hadat üzentek a zenei sekélyességnek, a külsőséges hatásoknak, az értelmetlen virtuozitásnak, s a népi forrásokból táplálkozó, tiszta eszmeiségű hazai művészetért szálltak síkra. Eszményeik legerőteljesebben Muszorgszkij műveiben kerültek kifejezésre.

1865-ben betegsége miatt kénytelen volt egy időre vidékre költözni. A fővárostól távol sem hagyta abba a munkát. Ekkor készült el többek között az Éj a kopár hegyen című szimfonikus költeménye is. Szentpétervárra visszatérve, 1868-72 között írta Borisz Godunov című operáját, de csak két évvel később sikerült színre vinnie. Élete utolsó hét esztendejét barátja, Golenyiscsev-Kutuzov házában magányosan töltötte megromlott egészséggel. Az Ötök elfordultak tőle, s meghalt hűséges barátja, Viktor Hartmann, a kiváló festő-építész, akinek egy tárlata ihlette a Kiállítás képei című nagyszabású zongoraművének megírására. Mindezek ellenére hallatlan erőfeszítéssel dolgozott tovább. 1880 nyarán a szentpétervári katonai kórházba került, itt festette róla Repin az őrült zsenit ábrázoló portréját. Az orosz zene kiemelkedő alakja 42 évesen, 1881. március 28-án hunyt el.

Művészete és munkássága közel fél évszázaddal előzte meg korát: ő fedezte fel a népzene tiszta forrását és az ő nevéhez fűződik a zenés népdráma fogalma is, ami az operaműfaj teljesen új típusai közé tartozik. Szerzeményeiben az orosz nemzeti zene megteremtésére irányuló törekvés összefonódott a realista ábrázolás igényével. Legtöbb darabja úttörő jelentőségű, ars poeticája mellett - "Merészen új partok felé!" - mindvégig kitartott. Fő műve, a Borisz Godunov a kelet-európai operairodalom mindmáig utolérhetetlen remekműve.