Majdnem himnusz – Strauss Dunája

id. Johann Strauss gyermeke talán egyik legsikeresebb folytatója a családi vállalkozásnak. Mind a papa, mind pedig a fivérek, Josef és Eduard a tánczene területén szereztek hatalmas érdemeket, elsősorban keringők, polkák és indulók komponálásával. Ez utóbbi területen főképp apjuk jeleskedett, akinek Radetzky-indulója a bécsi újévi hangversenyek legutolsó száma. Állítólag maga Ferenc József császár zenei műveltsége is csak addig ért el, hogy a hallott zeneműről meg tudta állapítani, hogy „ez a Radetzky-marsch”, illetve, hogy „ez nem a Radetzky-marsch”. Leginkább a fiatalabbik Johann-nak lett a keringőírás a legfőbb foglalkozása, továbbá előadói stílusa, keringő-interpretációinak híre is messze földön ismert volt. Hogy csak egy példát emeljünk ki, Hector Berlioz a következőképpen nyilatkozott:

„Strauss zenészei gyakorlottabban küzdik le a ritmusváltozás nehézségeit, mint a mi muzsikusaink. A keringők, amelyeket előadnak, nehezen játszhatók, mert a dallam ezerféle módon színesíti az ütemet. Párizs zenei ízlésének fejlődésére nézve szerencsés előjelnek tartom Strauss sikerét. Azt hiszem ugyanis, hogy sikerét inkább német keringői ritmikus hangsúlyának, semmint hangszerelése felettébb muzikális fényének köszönheti.”

Strauss legnépszerűbb művét, a Kék Duna-keringőt 1866-ban komponálta 317. opuszaként. Érdekes, hogy az ismert zenekari mű először kórusra született meg a Wiener Männergesang-Verein, azaz a Bécsi Férfidalárda felkérésére. A zeneszerző Josef Weil szatirikus-parodisztikus szövegére írt muzsikát, amely először 1867. február 13-án szólalt meg, de sajna nem túl nagy sikerrel. „Az ördög vigye a keringőt, csak a kódát sajnálom, annak kívántam volna egy sikert” – fakadt ki a Mester. Strauss még ebben az évben átírta a darabot, mivel zenekari műre volt szüksége a párizsi világkiállításra. A Le beau Danube bleu hatalmas sikert aratott.

A Duna szürkés hullámai a címben szereplő kék színt valószínűleg a bajai születésű költőnek, Karl Isidor Becknek köszönheti, akinek egyik verse tartalmazza a „szép kék Dunánál” sort.

1945. április 29-én, Ausztria függetlenségének kikiáltásakor a parlament a Kék Duna keringőt javasolta himnusznak, ráadásul a nemzeti himnusz helyett játszották az osztrák labdarúgó válogatott első meccsein is a második világháború után. Bizonyos helyeken még ma is szinte titkos himnuszként tartják számon. A századfordulón több átdolgozás született belőle, első sorban virtuóz zongoraváltozatok pl. Moritz Rosenthaltól és Adolf Schulz-Evlertől, de később Cziffra György is írt parafrázist a Kék Duna-keringőre.

A keringőt az osztrák rádióban és televízióban minden évvégén lehet hallani a másnapi Bécsi Újévi Koncerten kívül, Új-Zélandon és Uruguayban rádiószignálként használják, Kínában a repülőkön játsszák landoláskor, az ismertséghez (akárcsak a másik, ám Johann-nal semmilyen rokonságban nem álló Strauss, Richard Imígyen szóla Zarathustrájához) pedig igencsak hozzátett Stanley Kubrick sci-fi klasszikusa, a 2001: Űrodüsszeia is.