Luigi Boccherini - "Haydn felesége"
Luigi Boccherini művész- és zenészcsaládba született az olaszországi Lucca városában. Édesapja nagybőgőn és a gordonkán is játszott, a tehetséges Luigi tőle tanult meg csellózni. Hamar hangszerének mestere lett, már tizenéves korában koncerteket adott. A római Szent Péter Bazilika karmesterénél tanult tovább, majd miután visszatért szülővárosába, a helyi színház zenekarának tagja lett. Ekkor már komponált, Luccában két oratóriumát és egy operáját is bemutatták.
Megismerkedett Filippo Manfredivel, a kiváló hegedűssel, akivel 1766-ban vonósnégyest alapított, és közösen bejárták Európát. Zenéltek Bécsben és Párizsban, majd Boccherini a madridi udvar zeneszerzője lett. Ebben az időszakban főleg vonósnégyeseket és vonósötösöket írt, vonóskvintettjeiben két gordonkát szerepeltetett, és gordonkaversenyei többségét is megírta már.
1787-ben II. Frigyes porosz királynak ajánlotta egyik művét, aki rögtön udvarába hívta, ahol 1797-ig udvari zeneszerzőként szolgált. Itt csak urának komponálhatott, ezért Európa-szerte nem lett híres. A koncertezésről gyengülő szervezete miatt lemondott, utolsó fellángolást az hozta számára, mikor Napóleon testvére, Lucien Bonaparte francia követ Madridba érkezett. Utolsó éveiben neki komponálta darabjait. Élete végéig Spanyolországban maradt, 1805-ben halt meg.
Boccherini Joseph Haydn-nel egy időben alkotott, és csodálója és követője volt Haydn zenei stílusának. Kortársai a tagadhatatlan stílusbeli hasonlóság miatt gyakran Haydn feleségeként emlegették. Annak ellenére, hogy zenéjük tagadhatatlanul hasonló, Haydn sokkal nagyobb hírnévre tett szert, mint Boccherini.
Pedig Boccherini művei egyediek, némely darabban kreatívan ötvözi olasz és spanyol zenei tapasztalatait. Számos gitárkvintettet komponált, és a spanyol stílust nem csak ezekbe, más műveibe is szívesen belecsempészte. Körülbelül 500 műve között szimfóniák, csellóversenyek, hárfaötösök, és egyéb kamarazenei és egyházi művek is megtalálhatóak. Elsősorban kamarazenéje ismert, szimfóniáit kevésbé játsszák. Igazán híressé Op.13-as számú E-dúr vonósötösének menüettje tette, amelyet a nagysikerű 1955-ös filmben, a Betörő az albérlőm-ben is hallhatunk. A „Master and Commander” (Kapitány és katona) című filmben is Boccherini egyik darabját hallhatjuk, a Musica Notturna delle Strade di Madrid címűt.
1789-ben megjelent könyvében J.B.Cartier így írt Boccherini és Haydn zenéjéről:
„Ha Isten zenében kívánna az emberekhez szólni, akkor azt Haydn műveivel tenné, maga azonban Boccherinit hallgatna.”
Megismerkedett Filippo Manfredivel, a kiváló hegedűssel, akivel 1766-ban vonósnégyest alapított, és közösen bejárták Európát. Zenéltek Bécsben és Párizsban, majd Boccherini a madridi udvar zeneszerzője lett. Ebben az időszakban főleg vonósnégyeseket és vonósötösöket írt, vonóskvintettjeiben két gordonkát szerepeltetett, és gordonkaversenyei többségét is megírta már.
1787-ben II. Frigyes porosz királynak ajánlotta egyik művét, aki rögtön udvarába hívta, ahol 1797-ig udvari zeneszerzőként szolgált. Itt csak urának komponálhatott, ezért Európa-szerte nem lett híres. A koncertezésről gyengülő szervezete miatt lemondott, utolsó fellángolást az hozta számára, mikor Napóleon testvére, Lucien Bonaparte francia követ Madridba érkezett. Utolsó éveiben neki komponálta darabjait. Élete végéig Spanyolországban maradt, 1805-ben halt meg.
Boccherini Joseph Haydn-nel egy időben alkotott, és csodálója és követője volt Haydn zenei stílusának. Kortársai a tagadhatatlan stílusbeli hasonlóság miatt gyakran Haydn feleségeként emlegették. Annak ellenére, hogy zenéjük tagadhatatlanul hasonló, Haydn sokkal nagyobb hírnévre tett szert, mint Boccherini.
Pedig Boccherini művei egyediek, némely darabban kreatívan ötvözi olasz és spanyol zenei tapasztalatait. Számos gitárkvintettet komponált, és a spanyol stílust nem csak ezekbe, más műveibe is szívesen belecsempészte. Körülbelül 500 műve között szimfóniák, csellóversenyek, hárfaötösök, és egyéb kamarazenei és egyházi művek is megtalálhatóak. Elsősorban kamarazenéje ismert, szimfóniáit kevésbé játsszák. Igazán híressé Op.13-as számú E-dúr vonósötösének menüettje tette, amelyet a nagysikerű 1955-ös filmben, a Betörő az albérlőm-ben is hallhatunk. A „Master and Commander” (Kapitány és katona) című filmben is Boccherini egyik darabját hallhatjuk, a Musica Notturna delle Strade di Madrid címűt.
1789-ben megjelent könyvében J.B.Cartier így írt Boccherini és Haydn zenéjéről:
„Ha Isten zenében kívánna az emberekhez szólni, akkor azt Haydn műveivel tenné, maga azonban Boccherinit hallgatna.”
Vissza a hírekhez
