Az 541-es jegyzékszámú három mű eredetileg dalként született meg, de 1850-ben egyszerre jelent meg nyomtatásban Liszt saját készítésű zongoraátiratával. Az 1847 körül keletkezett dalokat talán Liszt és Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegné első találkozása ihlette. A darabok a szerelem három arcát festik le a zene eszközeivel. Az Uhland Hohe Liebe (Magasztos szerelem) című versére komponált első darab a magasztos, vallásos oldalt mutatja be. A második a szerelem erotikus arcát villantja fel, az Uhland-vers a szeretője karjaiban szerelmi halálból ébredő szerelmest jeleníti meg. A harmadik, Ferdinand Freiligerath O lieb, so lang du lieben kannst (Szeress) kezdetű versére íródott mű a feltétel nélküli érett szerelem himnusza.

Legnépszerűbbé a harmadik dal zongoraátirata vált, s általában erre vonatkozik egyes számban a Liebestraum (Szerelmi álom) cím. A Schubert-dalok és Chopin-noktürnök hangzását idéző darab három, virtuóz kadenciákkal elválasztott szakaszán egyetlen dallam hullámzik végig, mely a középső szakaszban bekövetkező kulminációt követően az utolsó ütemek lassú akkordfelbontásában nyugszik meg.

Bár a Liszt-dalok, s így a Liebesträume is zongoradarabként vált ismertté, a szerző életművében egyáltalán nem elhanyagolható részt képeznek a dalok. Összesen csaknem hetven francia, német, olasz, angol, magyar és orosz nyelvű ének-zongoraműve ismeretes Lisztnek. A korai dalokat az 1850-es évek során Weimarban átdolgozta, itt ugyanis hozzá emberileg közel álló, technikailag és muzikalitásukban is Liszttel csaknem egyenragú énekesekkel dolgozhatott együtt, akiket többnyire maga is kísért – amint arról egyébként a rendkívül igényes zongoraszólamok is tanúskodnak.

Érdekesség, hogy a Szerelmi álmok számos film (többek között a Bátor, a gyáva kutya című rajzfilmsorozat) zenéjében is feltűnnek, 1970-ben pedig e címet kölcsönvéve készült szovjet-magyar koprodukcióban életrajzi film Lisztről. A mozit Keleti Márton rendezte, Sinkovits Imre alakította Lisztet, zongorán pedig nem kisebb kiválóságok működtek benne közre, mint Szvjatoszlav Richter és Cziffra György.