Leonard Bernstein - az igazi lángész
Leonard Bernstein 1918. augusztus 25-én született Massachusetts államban. 10 évesen vette első zongoraóráját, és hamar világossá vált számára, hogy élete a zene körül fog forogni. Tehetséges volt, 2 év gyakorlás után adta első koncertjét, majd számos színházi és egyéb produkcióban részt vett.
1935-ben adta első rádiós koncertjét, és felvételt nyert a Harvardra, ahol tovább folytatta zongora tanulmányait és komponálni kezdett. Aktív tagja volt az egyetemnek, a Harvard Advocate zenei szerkesztője lett, és számos kiemelkedő zenei egyéniséggel megismerkedett – többek közt Aaron Copland-del, akit élete végéig támogatott; Adolph Green-nel, aki a Broadway-n volt színész-zeneszerző; valamint Dimitri Mitropoulos karmesterrel, aki nagy hatást gyakorolt Bernsteinre. Miután látta őt a Boston Szimfonikus Zenekart vezényelni, ráébredt: a karmesteri pálya az, ami igazán rá vár.
A Harvardot a Curtis Institute követte, ahol Reiner Frigyestől tanult vezényelni. Reiner egyik legtehetségesebb, legkiemelkedőbb tanítványának tartotta Bernsteint. Isabelle Vengerovával csiszolhatta zongoratudását, és Randall Thompsontól tanult hanszerelést. Részt vett Koussevitzky karmester kurzusán a Tanglewood-i nyári iskolában, ahol ő vezényelhette Thompson 2. szimfóniáját. Ekkoriban írta 1. szimfóniáját, Jeremiah címmel.
A sok kitartó tanulás végül meghozta gyümölcsét. Tanglewood után New Yorkba költözött, ahol Artur Rodzinski maga mellé vette a New York Filharmonikusok karmester asszisztenseként. 1943-ban hatalalmas lehetőséget kapott: ő vezethette a zenekart az éppen gyengélkedő Bruno Walter helyett egy olyan előadáson, amelyet egész Amerikában közvetítettek. Az éppen 25 éves Bernstein így máris a Carnegie Hall dobogóján találta magát. Az ilyen esemény mellett a sajtó sem mehetett el szó nélkül, másnap a New York Times címlapon közölte a szenzációt: "Leonard Bernstein a karmesteri pulpituson...egy lángész bemutatkozása."
A sikert sorban követték a meghívások és szerzeményei is előadásra kerültek. 1944-ben bemutatták a Jeremiah-t, Fency Free című balettjét és On The Town című musicalét. 1945 és 1948 között a New York-i Városi Zenekar, 1958 és 1969 között a New York-i Filharmonikusok vezető karmestere lett. Nevéhez fűződik Benjamin Britten Peter Grimes című operájának premierje, és 1953-ban ő volt az első amerikai karmester, aki a milánói La Scala-ban léphetett fel, méghozzá nem kisebb híresség oldalán, mint Maria Callas. Fellépései mellett a televízióban is gyakran szerepelt.
Pályájának következő mérföldköve 1957 volt: ebben az évben mutatták be leghíresebb művét, a West Side Story-t, ami a mai napig nagy kedvenc. Eközben a New York Filharmonikusoknál dolgozott Mitropoulos oldalán, majd 1958-tól annak vezető karmestere lett. Rendkívül termékeny korszak volt ez – a zenekar vezetőjeként számos újítást vezetett be. Elsőként szervezett tematikus koncertsorozatot, olyan előadásokat, ahol a karmester beszélhetett és bemutatta a darabot, és a Young People’s Concerts televíziós sorozatot is útjára indította, amellyel világszerte közelebb hozta a klasszikus zenét a fiatalokhoz.
Karmesteri pályájával párhuzamosan zeneszerzőként is komoly sikereket aratott. A Jeremiah-t az Age of Anxiety című szimfónia, az 1953-ban komponált Wonderful Town, a Candide, és a ’71-ben keletkezett Mass (Mise) követte. További művei még a Kaddish, az Opus One, Quiet Place című operája és az 1988-as Arias and Barcarolles dalciklus.
Több alkalommal járt Európában is, ahol mindig nagy sikerrel vezényelt, és személyében kétségkívül a 20. század második felének egyik legkiválóbb karmesterét tisztelhetjük.
1990. október 14-én hunyt el New Yorkban.
1935-ben adta első rádiós koncertjét, és felvételt nyert a Harvardra, ahol tovább folytatta zongora tanulmányait és komponálni kezdett. Aktív tagja volt az egyetemnek, a Harvard Advocate zenei szerkesztője lett, és számos kiemelkedő zenei egyéniséggel megismerkedett – többek közt Aaron Copland-del, akit élete végéig támogatott; Adolph Green-nel, aki a Broadway-n volt színész-zeneszerző; valamint Dimitri Mitropoulos karmesterrel, aki nagy hatást gyakorolt Bernsteinre. Miután látta őt a Boston Szimfonikus Zenekart vezényelni, ráébredt: a karmesteri pálya az, ami igazán rá vár.
A Harvardot a Curtis Institute követte, ahol Reiner Frigyestől tanult vezényelni. Reiner egyik legtehetségesebb, legkiemelkedőbb tanítványának tartotta Bernsteint. Isabelle Vengerovával csiszolhatta zongoratudását, és Randall Thompsontól tanult hanszerelést. Részt vett Koussevitzky karmester kurzusán a Tanglewood-i nyári iskolában, ahol ő vezényelhette Thompson 2. szimfóniáját. Ekkoriban írta 1. szimfóniáját, Jeremiah címmel.
A sok kitartó tanulás végül meghozta gyümölcsét. Tanglewood után New Yorkba költözött, ahol Artur Rodzinski maga mellé vette a New York Filharmonikusok karmester asszisztenseként. 1943-ban hatalalmas lehetőséget kapott: ő vezethette a zenekart az éppen gyengélkedő Bruno Walter helyett egy olyan előadáson, amelyet egész Amerikában közvetítettek. Az éppen 25 éves Bernstein így máris a Carnegie Hall dobogóján találta magát. Az ilyen esemény mellett a sajtó sem mehetett el szó nélkül, másnap a New York Times címlapon közölte a szenzációt: "Leonard Bernstein a karmesteri pulpituson...egy lángész bemutatkozása."
A sikert sorban követték a meghívások és szerzeményei is előadásra kerültek. 1944-ben bemutatták a Jeremiah-t, Fency Free című balettjét és On The Town című musicalét. 1945 és 1948 között a New York-i Városi Zenekar, 1958 és 1969 között a New York-i Filharmonikusok vezető karmestere lett. Nevéhez fűződik Benjamin Britten Peter Grimes című operájának premierje, és 1953-ban ő volt az első amerikai karmester, aki a milánói La Scala-ban léphetett fel, méghozzá nem kisebb híresség oldalán, mint Maria Callas. Fellépései mellett a televízióban is gyakran szerepelt.
Pályájának következő mérföldköve 1957 volt: ebben az évben mutatták be leghíresebb művét, a West Side Story-t, ami a mai napig nagy kedvenc. Eközben a New York Filharmonikusoknál dolgozott Mitropoulos oldalán, majd 1958-tól annak vezető karmestere lett. Rendkívül termékeny korszak volt ez – a zenekar vezetőjeként számos újítást vezetett be. Elsőként szervezett tematikus koncertsorozatot, olyan előadásokat, ahol a karmester beszélhetett és bemutatta a darabot, és a Young People’s Concerts televíziós sorozatot is útjára indította, amellyel világszerte közelebb hozta a klasszikus zenét a fiatalokhoz.
Karmesteri pályájával párhuzamosan zeneszerzőként is komoly sikereket aratott. A Jeremiah-t az Age of Anxiety című szimfónia, az 1953-ban komponált Wonderful Town, a Candide, és a ’71-ben keletkezett Mass (Mise) követte. További művei még a Kaddish, az Opus One, Quiet Place című operája és az 1988-as Arias and Barcarolles dalciklus.
Több alkalommal járt Európában is, ahol mindig nagy sikerrel vezényelt, és személyében kétségkívül a 20. század második felének egyik legkiválóbb karmesterét tisztelhetjük.
1990. október 14-én hunyt el New Yorkban.
Vissza a hírekhez
