Leányka vagy asszonyka?

Eheti játszási listánk élén Mozart Varázsfuvolájának egyik legnépszerűbb dallama áll, melyben a magányos Papageno társ után epekedik.

1791. szeptember 30-án, Mozart vezényletével mutatták be a Bécs-külvárosi Theater auf der Wieden-ben a Varázsfuvola című kétfelvonásos meseoperát, amely prózai betétjeivel a német Singspiel műfajába tartozik. A darab szövegét Emanuel Schikaneder, a talpraesett színigazgató-énekes-színész, tehát vérbeli színházi szakember írta, pontosan tudva, mi felel meg a külvárosi színházlátogató közönség ízlésének. Várakozásában nem is csalódott, a Varázsfuvola rentábilis vállalkozásnak bizonyult: már a bemutatót követő hónapban huszonnégy estén adták: 1792 novemberében a századik előadást ünnepelték, 1795 októberében a kétszázadikat. Ezt talán Mozart sem sejtette, mikor Constanzához írott levelében 1791. október elején örömmel és bizakodással számolt be a darab „csendes sikeréről".

Az opera tárgya eleve biztosíthatta a közönség érdeklődését: a távoli ókor és a távoli Egyiptom, a titokzatos Éj királynője és Isis mélyen humánus főpapja, a tűz- és vízpróba rejtelmei éppoly vonzerőt gyakorolhattak Schikaneder színpadán, mint a csetlő-botló, komikus-furcsa madárember, a levegőből fantasztikus színi gépezettel lebocsátott nemtők, a kéjsóvár, otromba szerecsen vagy az ezer akadályon keresztül egymásra találó eszményi szerelmespár. A szabadkőműves-eszme hívei éppoly megelégedetten távozhattak a Varázsfuvola előadása után, mint a nap és hold szimbolikájának kutatói. Idézzük Szabolcsi Bence szavait: „S könnyen elképzelhető, hogy Mozart, akit élete végén erősen foglalkoztattak élet és halál, emberi testvériség, örök megbékülés problémái, őszinte odaadással emelte a maga mesejátékát egy örök erkölcsi világrend eszméjének szférájába; de soha ne tévesszük szem elől, hogy a Varázsfuvolában Mozart elsősorban és mindenekfelett az ő önnön életéről és világáról beszél, - erkölcsi ideák, harcok és megdicsőülések csak azért és azáltal ragyognak itt földöntúli fényben, mert ő öleli őket magához, csak annyiban igazak, amennyiben az ő számára jelentenek valamit..."

Az „Ein Mädchen, oder Weibchen” kezdetű dalt Papageno énekli a II. felvonásban. A címben is kiemelt „leányka vagy asszonyka” kifejezés Bánki Dezső szerint „sűrítetten idézi föl azt a sajátos, egyszerre komikus és megható viszonyt, amely Papagenót a női nemhez és a szerelem, a pártalálás problémájához fűzi, és ezen keresztül érzékletesen, élményszerűen utal a mű egyik alapproblematikájára.” A méltán népszerű dallamra több Mozart-kortárs zeneszerző, többek között Beethoven is  variációsosorzatot írt – minden bizonnyal saját érzelmeiket is belekomponálva a régi-új művekbe.