Kék rapszódia a média ösztönző hatására

George Gershwin mára már legendává vált darabját nyolcvanhét éve mutatták be New Yorkban. A művet a zeneszerző Paul Whiteman felkérésére írta, a megbízás eleinte mégse hozta lázba Gershwint, aki majd csak később a sajtó nyomására írta meg világszerte ismert zeneművét. 

George Gershwin 1898. szeptember 26-án született New York Brooklyn nevű negyedében. Szülei 1891-ben emigráltak Szentpétervárról Amerikába. Érdeklődése a zene iránt 12 éves korában derült ki, mikor szülei vásároltak egy zongorát a bátyja, Ira részére. George kisajátította a hangszert, egész nap a zongora mellett ült és improvizált, zenei tanulmányokat azonban még csak alkalomszerűen végzett. Fiatalon egy zenemű üzletben dolgozott New Yorkban. Első sikere az 1919-ben írt Swanee című dal volt. Első jelentős szimfonikus zenei művét, a "Bölcsődal" című vonósnégyest ugyanebben az évben írta. 1914-től, mint plugger dolgozott. (A plugger egy üzletben egy-egy aktuális slágerét a vásárló számára eljátszotta, esetleg el is énekelte). Gershwin így megismerte a sláger-gyártás csínja-bínját, a kor teljes repertoárját. Közben jelentős művészek sorával sikerült megismerkednie. Nagy hatással volt rá Irving Berlin és Jerome Kern. 1915-től Kilényi Edétől tanult kottaírást, zeneelméletet és hangszerelést, majd korrepetitorként helyezkedett el. Egyre többen figyeltek fel a tehetségére. 1919-ben már zenés műsorokhoz írt dalokat. Rengeteg művét felhasználta a tévé, munkái jó része elismert dzsessz standard; a legnagyobbak közül rengetegen előadták, többek között Ella Fitzgerald, Frank Sinatra, Billie Holiday, Miles Davis, John Coltrane, Herbie Hancock, Judy Garland, Nina Simone, Louis Armstrong.

Paul Whiteman zenekarvezető 1923 derekán kérte fel Gershwint arra, hogy írjon egy jazzdarabot az együttese számára. A zeneszerző ugyan felvázolt néhány témát, és zenei ötletet Whiteman számára, ám a megbízás kezdetben nem kifejezetten hozta Gershwint lázba. A sajtó hatalma azonban győzedelmeskedett: Gershwin legnagyobb meglepetésére a New York Tribune 1924. január 4-i száma már kész tényként tudatta az olvasókkal, hogy a zeneszerző jelenleg egy olyan jazz-zongoraverseny elkészítésén dolgozik, amelyet Paul Whiteman zenekara csakhamar a "Modern zene próbája" címmel mutat be elsőként a New York-i Aeolian Hallban február 12-én.

A darab, amelynek munkálataira a zeneszerző csak a meglepő beharangozó után fektetett tényleges hangsúlyt, fergeteges sikert aratott már a premierjén. A nyitány szomorkás hangú (innen a "Rhapsody in blue" elnevezés) klarinétszólója valósággal lenyűgözte a hallgatóságot. Valóban, a mű sikeréhez foghatót alig ismer a modern zene története. A Rapszódia nemcsak a klasszikus jazz térhódítását reprezentálja, hanem a húszas évek amerikai zenéjét is, amelynek hangulatát, színeit és ritmusait Gershwin híven ragadta meg.