Joseph Keilberth és a német precizitás
Joseph Keilberth 1908-ban született Karlsruhe-ban. Általános zenei tanulményai után a helyi színházban kezdett dolgozni, amelynek 27 évesen zenei vezetője lett. A ’30-as években többször vezényelt a Stuttgarti Rádiónak, és 1940-ben a Prágai Német Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett. A világháború ideje alatt koncertezett Hamburgban és Berlinben, majd a háború után, 1945-ben kinevezték a Drezdai Állami Opera és annak zenekara, a Dresden Staatskapellen élére. Részt vett a Bambergi Szimfonikus Zenekar megalapításában, amelynek 1968-ig vezető karmestere volt. Zenekarával bejárta Európát és gyakran koncertezett Észak- és Dél-Amerikában is. 1950-ben a Hamburgi Szimfonikus Zenekar, 1951-ben a Müncheni Állami Opera karmestere is lett.
Az ’50-es évektől karrierje szárnyra kapott. A Bayreuthi Fesztiválon 1952-ben debütált és rendszeres visszatérő volt 4 éven keresztül. Ottani koncertjei közül a Lohengrin 1954-es, és A bolygó hollandi 1955-ös előadása lemezen is megjelent. Bayreauth-ot Edinburgh, Salzburg és Luzern követte, hol a Berlini-, hol a Hamburgi Szimfonikusok élén.
1959-ben Keilberth lett Fricsay Ferenc utódja a Müncheni Állami Opera vezető karmestereként, és nagyban hozzájárult a frissen újraépített Nemzeti Színház művészeti fejlődéséhez. 1968. július 20-án éppen Wagner Trisztán és Izoldáját vezényelte, amikor a történelem furcsa mód megismételte önmagát. Ugyanannál a résznél, ahol elődje, Felix Mottl karmester, Keilberth is összeesett, és nem kelt fel többé.
Joseph Keilbert a német karmesteri tradíció tökéletes példája, lényegretörő, dinamikus előadásmódjából adódóan, amely limitál bármiféle szubjektív beavatkozást a mű eredendő természetébe. Precizitását számos közvetítés és felvétel őrzi. Előszeretettel adta elő Mozart, Wagner, Strauss és Bruckner műveit, és rajongója volt a késő-romantikus német zeneszerzőknek is. Max Reger, Paul Hindemitz és Pfitzner zenéjét is kiválóan tolmácsolta. 1955-ben az ő vezetésével készült Wagner Ring-tetralógiájának első sztereó felvétele.
Az ’50-es évektől karrierje szárnyra kapott. A Bayreuthi Fesztiválon 1952-ben debütált és rendszeres visszatérő volt 4 éven keresztül. Ottani koncertjei közül a Lohengrin 1954-es, és A bolygó hollandi 1955-ös előadása lemezen is megjelent. Bayreauth-ot Edinburgh, Salzburg és Luzern követte, hol a Berlini-, hol a Hamburgi Szimfonikusok élén.
1959-ben Keilberth lett Fricsay Ferenc utódja a Müncheni Állami Opera vezető karmestereként, és nagyban hozzájárult a frissen újraépített Nemzeti Színház művészeti fejlődéséhez. 1968. július 20-án éppen Wagner Trisztán és Izoldáját vezényelte, amikor a történelem furcsa mód megismételte önmagát. Ugyanannál a résznél, ahol elődje, Felix Mottl karmester, Keilberth is összeesett, és nem kelt fel többé.
Joseph Keilbert a német karmesteri tradíció tökéletes példája, lényegretörő, dinamikus előadásmódjából adódóan, amely limitál bármiféle szubjektív beavatkozást a mű eredendő természetébe. Precizitását számos közvetítés és felvétel őrzi. Előszeretettel adta elő Mozart, Wagner, Strauss és Bruckner műveit, és rajongója volt a késő-romantikus német zeneszerzőknek is. Max Reger, Paul Hindemitz és Pfitzner zenéjét is kiválóan tolmácsolta. 1955-ben az ő vezetésével készült Wagner Ring-tetralógiájának első sztereó felvétele.
Vissza a hírekhez
