Johann David Heinichen, a "német Rameau"
Johann David Heinichen 1683-ban Weiβenfels mellett született, egy Krössuln nevű kisvárosban. Édesapja a lipcsei Thomasschule egykori diákja volt, kántor és lelkész. Fia is örökölte a zenei érzéket, már 12 éves kora előtt vezényelte saját vallásos darabjait a helyi templomban. Zenei tanulmányait – apja nyomdokaiba lépve – ő is a lipcsei Thomasschule-ben kezdte, ahol Johann Schelle-től és Kuhnautól vett leckéket. Ahogy a 18. század elején megannyi komponista (például Kuhnau, Graupner és Telemann), ő is jogot tanult az egyetemen és jogászként is dolgozott 1709-ig.
Zenei érdeklődése azonban nem hagyott alább. Kezdetben Johann Georg grófnak írt alkalmi zenéket majd Lipcsébe költözött és az ottani operának dolgozott. Tehetséges és sikeres volt, de úgy érezte, meg kell tanulnia az olasz opera fortélyait, ezért Olaszországba utazott, hogy otthonában sajátítsa el a műfaj alapjait. Hét évig tanulta az olasz stílust, személyesen is találkozott Antonio Vivaldival és hamar elsajátította a helyi zenei világot. 1717-ben visszatért Köthenbe, ahol Johann Sebastian Bach munkatársa lett, mint udvari karmester. Híre egészen Drezdáig elért, ahol II. Ágost lengyel király úgy döntött, meghívja udvarába. Heinichen élete végéig nála szolgált. Sikeresen látta el feladatait és az udvarban dolgozó művészek nagy inspirációt adtak zenéjéhez.
Sikerült kiforrott, életvidám stílusban egyesítenie az olasz, francia és német zenei stílusokat. Egy operát írt és számos hangszeres és vokális művet.
Korának közkedvelt komponistája volt, ám 1729. július 16-i halálát követően munkái a feledésbe merültek. Azt, hogy ma egyre ismertebb zenéje Reinhard Goebelnek köszönheti, aki az 1990-es években újra felfedezte műveit. Vidám, dallamos muzsikája azóta egyre népszerűbb, miséit és fő művét, a Magnificat-ot azóta egyre több felvételen hallhatjuk. Der General-Bass in der Composition című értekezése méltán híres a zenekutatók körében –a barokk előadóművészet alapjainak pontos összefoglalója ez.
Zenei érdeklődése azonban nem hagyott alább. Kezdetben Johann Georg grófnak írt alkalmi zenéket majd Lipcsébe költözött és az ottani operának dolgozott. Tehetséges és sikeres volt, de úgy érezte, meg kell tanulnia az olasz opera fortélyait, ezért Olaszországba utazott, hogy otthonában sajátítsa el a műfaj alapjait. Hét évig tanulta az olasz stílust, személyesen is találkozott Antonio Vivaldival és hamar elsajátította a helyi zenei világot. 1717-ben visszatért Köthenbe, ahol Johann Sebastian Bach munkatársa lett, mint udvari karmester. Híre egészen Drezdáig elért, ahol II. Ágost lengyel király úgy döntött, meghívja udvarába. Heinichen élete végéig nála szolgált. Sikeresen látta el feladatait és az udvarban dolgozó művészek nagy inspirációt adtak zenéjéhez.
Sikerült kiforrott, életvidám stílusban egyesítenie az olasz, francia és német zenei stílusokat. Egy operát írt és számos hangszeres és vokális művet.
Korának közkedvelt komponistája volt, ám 1729. július 16-i halálát követően munkái a feledésbe merültek. Azt, hogy ma egyre ismertebb zenéje Reinhard Goebelnek köszönheti, aki az 1990-es években újra felfedezte műveit. Vidám, dallamos muzsikája azóta egyre népszerűbb, miséit és fő művét, a Magnificat-ot azóta egyre több felvételen hallhatjuk. Der General-Bass in der Composition című értekezése méltán híres a zenekutatók körében –a barokk előadóművészet alapjainak pontos összefoglalója ez.
Vissza a hírekhez
