Henry Purcell - Anglia büszkesége
Henry Purcell 1659-ben született Londonban. Élete nagy részét Angliában töltötte, a királyi udvar muzsikusa lett, és ma már egy lapon említik Bach-hal és Beethovennel. Neve fémjelzi az angol klasszikus zene fénykorát.
Purcell a Chapel Royal gyermekkórusának a tagja volt J. Blow, Humfrey és Henry Cooke irányítása alatt. Mutálása után, 14 éves korától királyi hangszerkészítőként és –javítóként működött, majd 1677-ben elnyerte a „királyi hegedűsök házi zeneszerzője” posztot. Ezt a kinevezést a Westminster-apátság orgonista állása követte 1679-ben, fantáziáinak és In nomine-inek nagy részét ebben az időszakban komponálta. Ezt a korai alkotókorszakát főként egyházzenei művei jellemzik: a változatos zsoltárfeldolgozások és service-ek mellett himnuszai a műfaj virágzásának csúcsát jelentették.
1682-től királyi orgonista lett Blow és Child mellett, majd egy évvel később udvari zeneszerzőnek nevezték ki. Ez jelenti középső alkotói korszakát. Ebben az esztendőben adta ki triószonátáit, és ezt az időszakot fémjelzi a II. Jakab születésnapjára írt 3 ódája, valamint a 4 Caecilia-óda. Udvari állásában a később trónra lépő III. Vilmos és II. Mária is megerősítette. Az 1680-as évektől színházaknak is írt zenét – elsősorban William Shakespeare és John Dryden szövegeire készített műveket.
Legismertebb műve egyetlen befejezett operája, a Dido és Aeneas. A karthagói királynő és a pun udvarba vetődő Aeneas szenvedélyes, tragikus szerelmét bemutató művet ma már a korszak legnagyobb angol színpadi remekének tartják, akkoriban azonban alkalmi darabnak számított. 1689-es bemutatóját további 38 drámai zenemű követte. Nevéhez fűződik az első angol nyelvű kórusműként írt Te Deum, amelyet a római Szent Cecília ünnepségek alkalmából írt 1694-ben. Számos művet írt királyi alkalmakra, utolsó ünnepi miséjét II. Mária angol királynő halálára komponálta. Ezt a művet Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmjében is hallhatjuk, Wendy Carlos átdolgozásában.
Purcell sikereinek csúcsán, a harmincas éveinek közepén, 1695-ben hunyt el. Roger North, aki személyesen is ismerte a zeneszerzőt, így emlékezik művészetére: „[Purcell] épp csak elkezdte kibontani nagy művészetét, mielőtt a zenében minden olaszossá vált volna, s miközben ezt a célt követte, meghalt; de nála nagyobb zenei tehetség Angliában sohasem született."
Purcell a Chapel Royal gyermekkórusának a tagja volt J. Blow, Humfrey és Henry Cooke irányítása alatt. Mutálása után, 14 éves korától királyi hangszerkészítőként és –javítóként működött, majd 1677-ben elnyerte a „királyi hegedűsök házi zeneszerzője” posztot. Ezt a kinevezést a Westminster-apátság orgonista állása követte 1679-ben, fantáziáinak és In nomine-inek nagy részét ebben az időszakban komponálta. Ezt a korai alkotókorszakát főként egyházzenei művei jellemzik: a változatos zsoltárfeldolgozások és service-ek mellett himnuszai a műfaj virágzásának csúcsát jelentették.
1682-től királyi orgonista lett Blow és Child mellett, majd egy évvel később udvari zeneszerzőnek nevezték ki. Ez jelenti középső alkotói korszakát. Ebben az esztendőben adta ki triószonátáit, és ezt az időszakot fémjelzi a II. Jakab születésnapjára írt 3 ódája, valamint a 4 Caecilia-óda. Udvari állásában a később trónra lépő III. Vilmos és II. Mária is megerősítette. Az 1680-as évektől színházaknak is írt zenét – elsősorban William Shakespeare és John Dryden szövegeire készített műveket.
Legismertebb műve egyetlen befejezett operája, a Dido és Aeneas. A karthagói királynő és a pun udvarba vetődő Aeneas szenvedélyes, tragikus szerelmét bemutató művet ma már a korszak legnagyobb angol színpadi remekének tartják, akkoriban azonban alkalmi darabnak számított. 1689-es bemutatóját további 38 drámai zenemű követte. Nevéhez fűződik az első angol nyelvű kórusműként írt Te Deum, amelyet a római Szent Cecília ünnepségek alkalmából írt 1694-ben. Számos művet írt királyi alkalmakra, utolsó ünnepi miséjét II. Mária angol királynő halálára komponálta. Ezt a művet Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmjében is hallhatjuk, Wendy Carlos átdolgozásában.
Purcell sikereinek csúcsán, a harmincas éveinek közepén, 1695-ben hunyt el. Roger North, aki személyesen is ismerte a zeneszerzőt, így emlékezik művészetére: „[Purcell] épp csak elkezdte kibontani nagy művészetét, mielőtt a zenében minden olaszossá vált volna, s miközben ezt a célt követte, meghalt; de nála nagyobb zenei tehetség Angliában sohasem született."
Vissza a hírekhez
