Hány perces a Bolero?
Az 1928. november 22-én bemutatott Bolero Ravel legismertebb és legnépszerűbb műve. Érdekessége, hogy azon kevés klasszikus zenemű egyike, amelyben szaxofon is megszólal, és hogy előadásainak hosszúsága akár 50%-kal is eltérhet egymástól.
„Modern tánctétel, teljesen azonos dallammal, harmóniával és ritmussal, ez utóbbit a dob szüntelenül jelzi. A változatosság egyetlen eleme a zenekari crescendo alkalmazása” - így jellemzi Ravel a Bolerót. A crescendo alatt persze nem csak a hangerő fokozását, hanem a hangszerek korábban szokatlanul változatos kombinációját kell értenünk – így kerülhetett (mindjárt két) szaxofon is a partitúrába. A zeneszerző-palánták azóta is a Bolerón tanulmányozzák a modern zenekari hangszereléstechnika titkait. Bár Ravel már a Bolero megírása előtt is tervezte, hogy koncertdarabon alkalmazza az extrém zenekari színkeverés lehetőségeit, végül egy szerzői jogi malőr vezetett a mű megírásához.
Ida Rubinstein - korabeli festmény
1928 nyarán Ida Rubinstein, a világhírű táncosnő arra kérte, hangszerelje meg számára Albeniz Ibéria című zongoraciklusát. Mivel azonban a művet időközben egy spanyol karmester is átdolgozta, Ravel felajánlotta, hogy Ida Rubinstein számára saját, spanyolos hangzású darabot ír – annak ellenére, hogy az Arbós nevű dirigens lemondott a hangszerelés jogairól. A bámulatos gyorsasággal elkészült művet a táncosnő 1928 novemberében mutatta be a párizsi Operában.
A Bolero világhírét azonban Toscanini alapozta meg 1929-ben, amikor a New York-i Filharmonikusokkal előadta, méghozzá szintén bámulatos gyorsasággal, már ami a tempót illeti. 1930-ban a legendás karmester eldirigálta a művet a New York-i Filharmonikusok párizsi turnéján is, ahol Ravel is jelen volt. A zajos siker ellenére elégedetlenségét fejezte ki a karmester felé, aki sokkal gyorsabb tempót vett, mint amit Ravel a partitúrába bejegyzett. A zeneszerzői bravúrokra a jelek szerint érzéketlen Toscanini a szerző kritikájára magvasan ennyit felelt: „Csak ez segít a darabján.” Ravel később kiengesztelődött, Toscanini pedig a Bolero legfontosabb népszerűsítője maradt, a mű időtartama pedig azóta is 12 perc és 18 perc között változik – a karmesterek vérmérsékletétől függően.
Vissza a hírekhez
