Glenn Gould, a műsorszerkesztő pianista

A 20. század zeneóriását elsősoron zongoraművészként ismerik, de egyedülálló pályafutása során zenekritikákat írt, komponált, rádióműsorokat készített, valamint talk and play showműsorokban is szerepelt.

Glenn Gould 1932. szeptember 25-én Torontóban látott napvilágot. Zenész családba született, anyai ágon rokona volt Edward Grieg is. Három éves korára kiderült, hogy egyedülálló zenei képességekkel rendelkezik – abszolút hallása volt, és már kottát is tudott olvasni. Zongorázni édesanyja kezdte tanítani. Nyolc éves korától a torontói zeneakadémia hallgatója volt, ahol zeneelméletet, orgonát és zongorát tanult Alberto Guerrerotól. Tizenkét éves korában kitüntetéssel diplomázott. A következő évben, 1955-ben debütált Amerikában, szóló zongoraestet adott Washingtonban és New Yorkban. Hagyományokat felrúgó műsora (Sweelinck, Gibbons, Bach, az időskori Beethoven, Berg és Webern darabjai), senkihez nem hasonlítható stílusa, egyéni értelmezései és különleges színpadi viselkedése azonnal bálvánnyá emelték őt. A bemutatkozását követő napon a Columbia Records lemezkiadó exkluzív szerződést kötött vele. A közös munka Gould haláláig tartott. Első felvétele, az azóta legendássá vált Bach Goldberg variációk (1956) a kritikusok körében nagy sikert aratott, és a nemzetközi figyelem középpontjába állította őt.

Különc viselkedése (amit többen az Asperger-kór – az autizmus egyik enyhe válfaja – tüneteinek tartanak) éppúgy ráterelte a média figyelmét, mint játéka. Németországi turnéja során Gould megismerkedett Herbert von Karajannal, akivel egész életük során kölcsönösen nagyrabecsülték egymás munkáját. 1964-ben Glenn Gould visszavonult a nyilvános szerepléstől, ehelyett TV- és rádióközvetítéseken és stúdiófelvételeken keresztül tartotta kapcsolatát a közönséggel. Számtalan műsort készített a CBC-nek (Canadian Broadcasting Company), hagyományos szólóesteken keresztül talk-and-play showműsorokig. Az 1960-as és 70-es években hét különleges rádióműsort alkotott, („rádiós dokumentumjáték kontrapunkt technikával”), melyek egyesítették a dokumentumműsor, a dráma és a zene jellegzetességeit. Bár Gould gyermekkora óta szerzett zenét, egyetlen jelentős kompozíciója az egy hosszú tételből álló Vonósnégyes (String Quartet Opus 1). Gould repertoárja éppoly egyedi volt, mint előadásmódja. Előnyben részesítette a barokk, a klasszikus, a későromantikus szerzőket és a 20. századiakat, ezek közül is az osztrák és a német nemzetiségűeket. Játszott Erzsébet-kori zenét, átiratokat, kanadai zeneszerzőket. A zongorajáték konvencióit is felrúgta, ezenkívül végig ’artikulálta’ előadásait (dünnyögte, énekelte), nagy feladat elé állítva a felvételt készítő hangmérnököket.

Ötven éves korára Glenn Gould új feladat elé nézett, vezényelni kezdett. Ugyanebben az évben, 1982-ben új felvételt készített Bach Goldberg-variációiból, nem kevésbé figyelemreméltót, mint az első. Néhány nappal ötvenedik születésnapja után, sajnálatosan hamar, 1982. október 4-én elhunyt. Életművét zenei felvételein kívül több riport és portréfilm is őrzi (például: Thirty-two Short Films About Glenn Gould, Glenn Gould Plays Bach, Chemins de la musique).