Gleccserdarabok a Moldvában
Smetana világhírű szimfonikus költeményét a cseh nemzeti érzület és a hazaszeretet ihlette, a Moldva dallamaiban azonban skandináv hatásokat is felfedezhetünk.
A cseh klasszikus zene megteremtője az 1874-79-es években komponálta hat szimfonikus költeményből álló „Hazám” című sorozatát, melynek második darabja a Moldva. A zeneművek Csehország természeti szépségei, történelme és mondavilága inspirálta. Maga Smetana így foglalta össze kompozíciója tartalmát: „A darab a Moldva folyását ábrázolja, amint elindul két forrásából a „hideg” és a „meleg” Vltava, majd egyesül a két folyó. Erdőkön és mezőkön át folyik, keresztül a vidéken, ahol éppen vidám ünnepséget tartanak; holdvilágnál, amint a vízi sellők táncolnak; sziklák alatt, ahol büszke várak, paloták és romok merednek az égnek. Vadul kavarog a víz a Szt. János-örvényben, majd széles mederben hömpölyög Prága felé közeledvén. Feltűnik Vyšehrad vára, majd a folyó eltűnik a messzeségben, mielőtt az Elbába ömlenék."
Smetana mindezt, kvázi egy szöveges útikalauzban, a partitúrában is feltüntette. De pusztán a zenét hallgatva sem tévedünk el a cseh természeti örökség ösvényein. A változatos tájakat és eseményeket a híres Moldva-dallam foglalja egységbe, mely forrásául egy svéd népdal szolgált. Ismerve a zeneszerző életútját ez nem is oly meglepő. Smetana két alkalommal is élt hosszabb ideig Svédországban. Először lányai korai elvesztése végett döntött a klímaváltozás mellett. 1856 és 1861 között a Göteborgi Filharmónia élén állt, ahol több polkát komponált és klasszikuszenei koncerteket dirigált. Majd később második feleségével is élt Skandináviában. A zeneszerző bár tudatosan használt fel svéd dallamokat műveiben, a Moldva esetében Smetana egyáltalán nem is halhatta őket. 1874-ben szeretőjétől szerzett szifilisze komplikációjaként először jobb, majd mindkét fülére megsüketült. A süketség azonban Beethovenhez hasonlóan a cseh zeneszerzőt sem törte meg, sőt termékeny komponálásba kezdett. Ekkor írta a A titok, a Hubička és a Čertovu stěnu című operáit, majd mindkét vonósnégyesét, az Álmok és a Cseh táncok című zongoradarabokat, egy sor kórusművet és a Má Vlast (Hazám) című szimfonikus ciklust is. A Moldva című kompozíció 1874-ben keletkezett és 1875 április 4-én mutatták be Prágában.
Smetana mindezt, kvázi egy szöveges útikalauzban, a partitúrában is feltüntette. De pusztán a zenét hallgatva sem tévedünk el a cseh természeti örökség ösvényein. A változatos tájakat és eseményeket a híres Moldva-dallam foglalja egységbe, mely forrásául egy svéd népdal szolgált. Ismerve a zeneszerző életútját ez nem is oly meglepő. Smetana két alkalommal is élt hosszabb ideig Svédországban. Először lányai korai elvesztése végett döntött a klímaváltozás mellett. 1856 és 1861 között a Göteborgi Filharmónia élén állt, ahol több polkát komponált és klasszikuszenei koncerteket dirigált. Majd később második feleségével is élt Skandináviában. A zeneszerző bár tudatosan használt fel svéd dallamokat műveiben, a Moldva esetében Smetana egyáltalán nem is halhatta őket. 1874-ben szeretőjétől szerzett szifilisze komplikációjaként először jobb, majd mindkét fülére megsüketült. A süketség azonban Beethovenhez hasonlóan a cseh zeneszerzőt sem törte meg, sőt termékeny komponálásba kezdett. Ekkor írta a A titok, a Hubička és a Čertovu stěnu című operáit, majd mindkét vonósnégyesét, az Álmok és a Cseh táncok című zongoradarabokat, egy sor kórusművet és a Má Vlast (Hazám) című szimfonikus ciklust is. A Moldva című kompozíció 1874-ben keletkezett és 1875 április 4-én mutatták be Prágában.
Vissza a hírekhez
