Fricsay Ferenc - akit egy világ elismert
Fricsay Ferenc 1914. augusztus 10-én született Budapesten. Édesapja katonai karmester volt, és hangversenyeit fia is rendszeresen figyelemmel kísérte. Egy alkalommal az akkor négyéves Ferenc a koncert közben édesapja mögé lopakodott, és lelkesen utánozni kezdte mozdulatait. A közönségnek nagyon tetszett a mini-karmester, de a hangverseny szervezője hamar lerángatta a színpadról a fiúcskát, mert a zenekar nem éppen víg darabot játszott, így ahhoz nem illett a nevetés.
Ilyen, és hasonló események hatására döntöttek úgy szülei, hogy fiuk zenei képzésével nem várnak sokáig. Hatévesen zongorázni tanult, majd a Zeneakadémiára került, ahol többek közt Bartók Bélától, Kodály Zoltántól, Weiner Leótól és Dohnányi Ernőtől tanult.
Tanulmányai befejeztével 1934-től 1944-ig Szegeden a helyi honvédzenekar, a Filharmonikus Zenekar és a Városi Színház karmestereként működött, és 1938-tól állandó operatársulatot szervezett. A német megszállás alatt bujkálni kényszerült, de a háború után folytatta pályafutását.
A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem: Danton halála című művének bemutatása hozta meg neki, az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon, amit a megbetegedett Otto Klemperer helyett vezényelt. 1948 és 1952 között a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar (kezdetben az amerikai szektor zenekara, később a berlini rádiózenekar) vezető karmestere, 1954-55 között a Houstoni Szimfonikusok vezetője volt, 1956-tól 1958-ig a müncheni Staatsoperben dolgozott, majd 1960-tól ismét Berlinben.
Elsősorban a bécsi klasszikus zene és az olasz operák, valamint Muszorgszkij, Liszt Ferenc, Alban Berg és Bartók Béla műveinek tolmácsolásában volt kiváló. Számos tanulmányt írt a hangrögzítés technikájáról, és kiváló felvételeket készített a Deutsche Grammophon Gesellschafttal.
Bázelben hunyt el 1963. február 20-án.
Ilyen, és hasonló események hatására döntöttek úgy szülei, hogy fiuk zenei képzésével nem várnak sokáig. Hatévesen zongorázni tanult, majd a Zeneakadémiára került, ahol többek közt Bartók Bélától, Kodály Zoltántól, Weiner Leótól és Dohnányi Ernőtől tanult.
Tanulmányai befejeztével 1934-től 1944-ig Szegeden a helyi honvédzenekar, a Filharmonikus Zenekar és a Városi Színház karmestereként működött, és 1938-tól állandó operatársulatot szervezett. A német megszállás alatt bujkálni kényszerült, de a háború után folytatta pályafutását.
A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem: Danton halála című művének bemutatása hozta meg neki, az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon, amit a megbetegedett Otto Klemperer helyett vezényelt. 1948 és 1952 között a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar (kezdetben az amerikai szektor zenekara, később a berlini rádiózenekar) vezető karmestere, 1954-55 között a Houstoni Szimfonikusok vezetője volt, 1956-tól 1958-ig a müncheni Staatsoperben dolgozott, majd 1960-tól ismét Berlinben.
Elsősorban a bécsi klasszikus zene és az olasz operák, valamint Muszorgszkij, Liszt Ferenc, Alban Berg és Bartók Béla műveinek tolmácsolásában volt kiváló. Számos tanulmányt írt a hangrögzítés technikájáról, és kiváló felvételeket készített a Deutsche Grammophon Gesellschafttal.
Bázelben hunyt el 1963. február 20-án.
Vissza a hírekhez
