Francia érzékenység, német precizitás
Walter Gieseking Lyonban született 1895. november 5-én, apja híres orvos és lepkegyűjtő, lepkekutató volt. Később Gieseking maga is gyűjtötte a lepkéket, gyűjteményét a wiesbadeni múzeumban helyezték el. A fiatal Walter családjával sokat utaztak, így gyerekkorának jó részét Dél-Franciaországban, valamint Olaszországban töltötte. Már négyéves korában elkezdett zongorázni, bár oktatása nem volt rendszeres. Hivatalosan csak 16 évesen kezdte el tanulmányait a hannoveri konzervatóriumban, ahol Karl Leimer, az intézmény igazgatója volt a tanára (akivel később közösen könyvet írtak a zongoratechnikáról). 1920-ban már Berlinben debütált Debussy és Ravel műveivel, s azonnal szerződtették további hét koncertre a német fővárosban. 1923-ban adta első hangversenyét Londonban, ugyanebben az évben mutatta be Hans Pfitzner zongoraversenyét. 1926-ban jutott el az Egyesült Államokba (Hindemith zongoraversenyével), 1928-ban pedig Párizsba hívták koncertezni.
Mivel a második világháború alatt szinte csak náci területeken lépett fel, szimpatizánsként állították be, s feketelistára került oly sok német művésztársával együtt. Elvágták őt a fellépési lehetőségektől, az Egyesült Államokban majd csak 1955-ben vendégszerepelhetett ismét, amikor ugyanis a Carnegie Hallban adott egy Debussy-estet. Ezután nem sokkal a Saarbrückeni Zeneművészeti Főiskola hívta meg őt mesterkurzusokat tartani, amelyeken Gieseking a technikai problémák helyett inkább a mentális kérdésekre helyezte a hangsúlyt.
Walter Gieseking kiváló hallással és úgy nevezett fotografikus memóriával volt megáldva, ezért nagyon gyorsan tanulta meg akár a zongorairodalom legbonyolultabb kompozícióit is, gyakran hangszerétől távol, állítólag képes volt megtanulni egy egész versenyművet egy nap alatt. Hatalmas repertoárral büszkélkedhetett, kezdve Bachtól a legbonyolultabb modern, kortárs szerzőkig. Lemezre vett Mozart összes zongoraszonátáját, Debussy és Ravel összes zongoraművét. Különösen sokan dicsérték e két szerző műveinek interpretációját. Busoni, Hindemith, Schönberg és Petrassi műveit is játszotta, Csajkovszkij és Rahmanyinov zongoraversenyeit is műsoron tartotta. 1956. október 26-án bekövetkezett váratlan halála miatt sajnos nem tudta befejezni tervezett Beethoven- és Schubert-szonátasorozatát. Felejthetetlen felvételeiért és koncertjeiért a huszadik század legkiemelkedőbb zongoristái között tartják számon.
Vissza a hírekhez
