Ezen a héten lesz 166 éve, hogy napvilágot látott a 20. század első felének legnagyobb francia zeneszerzője. Fauré amellett, hogy zenéjében erősen hagyománykövető volt, aktívan támogatta kora ifjú zeneszerzőinek újító elképzeléseit.
 

A francia zeneszerző 1845. május 12-én a Fauré család ötödik gyermekeként született. Négy éves korában egy dajkánál helyezték el és csak 9 évesen térhetett vissza otthonába, amikor is apját a kor egyik legrangosabb francia felsőoktatási intézményének igazgatójává nevezték ki. Fauré gyermekkorában órák hosszat gyakorolt az iskola melletti kápolna harmóniumán. Végül egy arra járó idős vak asszony hívta fel apja figyelmét fia rendkívüli zenei tehetségére.

Kilenc éves korától egészen tíz évet tanult a párizsi Niedermeyer konzervatóriumban Saint-Saëns tanítványaként. Ezt követően orgonista, valamint karnagyi és zenetanári állásokat töltött be: 1866-70 között a rennes-i St-Sauveur templom orgonistája, 1871-től pedig az École Niedermeyer tanára lett, de emellett a St. Honoré d’Eylau és St. Sulpice templomban is orgonált. Massenet utódjaként a párizsi Conservatoire zeneszerzés tanáraként alkalmazták, majd zenei tudósítóként is dolgozott. 1905-től 15 éven át töltötte be a párizsi Conservatoire igazgatói posztját. 75 éves korában vonult nyugállományba, ugyanebben az évben megkapta a Becsületrend nagykeresztjét, amellyel zenészt csak ritkán szoktak kitüntetni. Rá négy évre 79 évesen hunyt el tüdőgyulladásban Párizsban.

Honfitársai Fauréban a francia zenei élet patináns képviselőjét látták, külföldről azonban távolról sem méltányolták ennyire zeneszerzői kvalitásait. Egy külhoni fülnek zenéje elsőre kissé szalonízűnek érződik, részben ezért is tartott évtizedekbe, mire Fauré-t mint zeneszerzőt szélesebb körökben is elismerték.

Kitűnő formakészséggel és harmóniaérzékkel rendelkezett,  harmóniakezeléséből ugyanakkor teljességgel hiányzott az újító szellem. Fauré ennek megfelelően nem csatlakozott a francia iskola új irányába. Ennek ellenére mégis ő volt az, aki hagyománytisztelete és nagy presztízsű hivatali állása ellenére támogatta a fiatal zenészgenerációt, különösen a Hatok csoportját. A fiatalok ezért rokonszenvvel fordultak feléje, és növendékként a konzervatív mesterhez szegődtek. Leghíresebb tanítványai közé tartozik Ravel, Aubert és Boulanger.

Számos kísérőzenét komponált Dumas, Maeterlinck, Clémenceau műveihez, ezen felül írt kórusműveket, rekviemet, Apolló-himnuszt, két operát, (Prométhée, Pénélope), szimfóniákat, gordonka és hegedűszonátákat is. Beethoven c-moll és Mozart K. 491-es c-moll zongoraversenyéhez kadenciát komponált. Dalait, főleg ciklusait többek között Verlaine verseire írta. Zeneszerzői és párfogói tevékenysége révén Fauré jelentősen befolyásolta az új francia zene fejlődését.