Edita Gruberova ismét Budapesten

Edita Gruberova testesíti meg az utóbbi évtizedekben mindazt, ami egy koloratúrszoprántól elvárható. A hangja hihetetlenül fürge és tiszta, a legelképesztőbb magasságokban szárnyal olyan tempóban, amit éppen diktálnak neki. Csodálatos technikai adottságai azonban sosem maradnak öncélúak: mindannyiszor megtölti zenei tartalommal, az alakított figura személyiségével, drámai erővel, lírai színekkel. Nem véletlen, hiszen néhány évvel ezelőtt így nyilatkozott: "a hangom szereti ezeket a szerepeket, mert nem erőlteti meg, Bellini és Donizetti pedig zsenik voltak, olyan zenét írtak, ami jól is áll a hangomnak. Segítenek abban, hogy énekesként teljesebb utat járhassak be. És a személyiségem is jobban hasonlít ezekre az asszonyokra, ahogyan mondja: ezekre a hús-vér, hétköznapi nőkre. Mert ha a rangjukat elfelejtjük, mindannyian csupaszon, emberként állnak előttünk. És ez a zenében is megjelenik. A zene által pedig, azt hiszem, magamról, a saját érzéseimről vallhatok."
 

A korai 19. század nagy belcanto-triumvirátusa, Donizetti, Bellini, Rossini bizonyára örömmel fogadnák a fejedelmi megjelenésű Edita Gruberovát. Sokáig emlegették azt az Erzsébet királynőt, amit ő énekelt 2005 őszén a Müpában (Donizetti: Roberto Devereux), négy évvel későbbi Normáját Bellini operájában, s most alkalom nyílik arra, hogy Donizetti Lucrezia Borgiájának igényes szólamát is meghallgathassa vele november 13-án a Művészetek Palotájának közönsége. A további fellépők Jozef Benci (Don Alfonso),  Pavol Breslik (Gennaro) és Silvia Tro Santafé (Maffio Orsini) lesznek. A Szlovák Filharmonikus Zenekart és a közreműködő Nemzeti Énekkart (karigazgató: Antal Mátyás) Andrij Jurkevics vezényli.