Chopin egy kis faluban, Zelazowa Wolában született francia apától és lengyel anyától 1810-ben. Csodagyermekként indult: hatévesen már zongorázott és zenét szerzett, nyolcévesen koncertezett. Chopin a nyári vakációkat vidéken töltötte, itt fedezte fel a lengyel népzenét, ami zeneszerzői munkásságának egyik gyökeréül szolgált. Tizenévesen a varsói szalonok kedvence lett, első nagy önálló hangversenyét 1829-ben Bécsben adta - Mozart-variációját hallva Schumann zseninek kiáltotta ki. Az 1830-31-es lengyel nemesi felkelés után Párizsban telepedett le, koncertezésből és tanításból élt, 1835-ben megkapta a francia állampolgárságot. Barátai között tudhatta a kor nagyságait, Bellinit, Berliozt, Liszt Ferencet, Balzacot, Heinét.

 
Chopin kiskorától sokat betegeskedett, gyakran kapott légúti fertőzést, tüdőgyulladást és gyakori hallucinációk is gyötörték. Egészsége olykor annyira megrendült, hogy koncert után egyedül nem tudott lemenni a színpadról, tanítványait pedig ágyban fekve oktatta. A párizsi forradalom elől Angliába menekült, innen kimerülve tért vissza, és egy év múlva, 1849. október 17-én elvitte a tüdőbaj. Az alig 39 éves Chopin temetésén kérésére Mozart Requiemje szólt. Hamvai a párizsi Pere Lachaise temetőben nyugszanak, konyakban tartósított szívét a varsói Szent Kereszt templomban őrzik. A hatóságok nem járultak hozzá, hogy DNS-mintát vegyenek belőle, pedig ez eldönthetné, hogy tuberkulózisban vagy a genetikai eredetű cisztás fibrózisban szenvedett-e. Utóbbira utalna a gyakori tüdőgyulladás, hogy 22 évesen sem kellett borotválkoznia, és soha nem született gyereke.

Spanyol kutatók szerint a híres zeneszerző hallucinációit epilepszia okozhatta. A tudósok a rohamok létére a hozzá közel állók emlékirataiból, és maga Chopin leírásaiból következtetnek. Kedvese szerint a zeneszerzőt állandóan "szellemek" tartották rettegésben. Egy levelében Chopin felvázolta, hogy B-moll szonátájának előadása közben, amikor Angliában egy privát szalonban játszott, furcsa lényeket látott a zongorában és félelem fogta el, így kénytelen volt elhagyni a szobát. A hallucinációk több pszichiátriai betegség - köztük a skizofrénia - velejáró tünetei. Dr. Manuel Varquez Caruncho és csapata azonban a zeneszerző esetében - az úgynevezett temporális lebeny epilepsziára gyanakszik.

A spanyol kutatók ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy abban az időben még nem értették igazán az epilepszia lényegét, és Chopin orvosai könnyen félreértelmezhették állapotát. Elismerik ugyanakkor, hogy ez csak egy diagnosztikus feltevés.