Bartók 1903/4 fordulóján

 

Az ifjú Bartók a szimfonikus költemény Richard Strauss illetve Liszt Ferenc nevéhez köthető hagyományainak folytatására vállalkozott a Kossuth megírásakor. Elhatározása persze nem kizárólag zenei ösztönzésből, hanem részint a kor politikai közhangulatának hatására, a millenniumot követő évtized hazafias eszmélésének jött létre. Bartók a magyar függetlenség jelképét Kossuth alakjában látta, az ő személyén keresztül élte át a szabadságharc diadalának mámorát és szenvedte el bukását.

 

"Köztudott, hogy a Kossuth-ra (1903) erősen hatottak Richard Strauss szimfonikus költeményei, különösen a Hősi élet (1899). De a párhuzamoknál itt talán fontosabbak a különbségek. Ellentétben Strauss-szal, Bartók nem saját magát tette meg hőssé, hanem egy nemzeti és a politikából a történelembe frissen átvonult hőst énekelt meg, népmeseszerű elemektől sem mentesen. Az eltorzított császári himnusz révén a darab Csajkovszkij 1812-nyitányának (1880) éppúgy örököse, mint a Heldenleben-nek. Vagyis Bartók, ha Strauss művéből átvette is a hősi portré egyes alapvonásait, nem vette át egészében a romantikus pátosz straussi formáját, amelyben a hősiesség már nemcsak egy adott hős jellemvonása, hanem valóságos filozófiai princípiummá válik. Emellett Bartók a Csajkovszkij-féle pragmatikusabb romantikából is tanult, de mindezeket a hatásokat kritikusan dolgozta fel, és saját már kialakult egyéniségén szűrte át.” – foglalja össze a Kossuth sajátosságait Laki Péter, majd hozzáteszi: „ha itt-ott kissé kiforratlan is, káprázatos szakmai felkészültségről tanúskodik, és, mondanunk sem kell, a nótaintonációk révén máris jellegzetesen magyar hangot üt meg.”

 

Szimfóniai költeményéhez a zeneszerző a következő magyarázatot fűzte: „A magyar történelemben 1848 egyike a legnevezetesebb esztendőknek: ekkor tört ki a magyar szabadságharc: élet-halál küzdelem, melynek célja volt véglegesen megszabadulni az osztrákok és a Habsburg-dinasztia uralma alól. A forradalom vezetője, lelke Kossuth Lajos volt. - 1849-ben az osztrákok látván, hogy a magyar csapatokkal szemben egyre-másra vereséget szenvednek, segítségül hívták az oroszokat, kiknek sikerült a magyar hadsereget teljesen legyőzniök. Így látszólag örökre megsemmisült a magyar államiság. Ezek az események szolgálnak a szimfóniai költemény programjának alapjául. A mű tíz, egymással szorosan összefüggő részből áll, melynek mindegyikét a kezdetén levő felirat magyarázza. Ez Kossuthot akarja jellemezni" - írja a Kossuth című első rész fölé. […] A mű hatodik részében »Harcra fel!« csatakiáltás olvasható a partitúra sorai felett. „Kossuth e szavakkal felriad merengéséből; immár elhatározott tény a fegyverfogás." Jöjjetek, jöjjetek! szép magyar vitézek, szép magyar leventék! „Ez Kossuth szózata a magyar nemzet fiaihoz, mellyel őket zászlaja alá hívja" - folytatódik a zeneszerző kommentárja. „Közvetlen ezután következik a-mollban a lassan-lassan gyülekező magyar vitézek témája. Kossuth megismétli felhívását (a-moll, 2-szeri bekezdés) az egybegyűlt sereghez, mire az szent fogadalmat tesz a harcban mindhalálig kitartani (3/2 taktus). Pár pillanatra mélységes csönd s aztán halljuk az ellenséges osztrák csapatok lassú közeledtét. Témájuk az osztrák himnusz (Gotterhalte) első 2, eltorzított taktusa. Összecsapást összecsapás követ, a küzdelem az élet-haláltusa jellegét veszi föl, végre azonban a túlnyomó nyers erő kerekedik felül. Bekövetkezik a nagy katasztrófa (timpani, tam-tam fff ütés): a magyar hadsereg megmaradt tagjai elbújdosnak." A mű két utolsó tételét gyász és fájdalom hatja át. Zenéjük a Liszt-rapszódiák „Lassú"-ira emlékeztet. »Mindennek vége« - hirdeti a kilencedik rész címe, „az ország legnagyobb gyászt ölt. De még ettől is eltiltják, így tehát: Csöndes minden, csöndes" - ezekkel a szavakkal fejezi be Bartók a szimfóniai költemény programját.

 

A mű budapesti bemutatóját viharos próbák előzték meg. A Budapesti Fiharmóniai Társaság Zenekarának osztrák trombitása tiltakozott a császárhimnusz kigúnyolása ellen. A közönség azonban az 1904-ben elhangzott bemutatót lelkesen fogadta, lelkesen ünnepelve Kerner Istvánkarnagyot és a magyar ruhában megjelenő zeneszerzőt. Röviddel ezután Manchesterben is előadták a Kossuthot Richter János vezényletével, aki a fiatal Bartókot egy évvel korábban arra bíztatta, hogy hangszerelje meg a zongorakivonatban már elkészült darabot. A bíztató kezdet ellenére a szimfóniai költeményt legközelebb 1961-ben hangzott el nyilvánosan, és azóta is igen ritkán tűzik műsorra. Napjainkban a Bartók Új Sorozat munkálataihoz kapcsolódva Kocsis Zoltán vezetésével rögzítették lemezre, s a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatójának vezetésével időről időre koncerteken is elhangzik - legutóbb 2010. novemberében a Concerto Budapest előadásában adták elő.