A cseh zeneszerző 1892-95 között a New York-i Nemzeti Konzervatórium igazgatójaként dolgozott. Dvorák a művet amerikai tartózkodása alatt, 1893 első hónapjaiban írta, a bemutató ugyanez év végén zajlott le New Yorkban. Amerikában szerzett élményei, a szokatlan és tanulságos új benyomások hatása alatt komponálta e-moll szimfóniáját. A néger és indián népzenék felfedezése éppúgy nyomot hagyott alkotásán, mint a nagyvárosi élet. Sikere rendkívüli volt, a zeneszerzőt minden tétel után hosszú percekig tapsolva ünnepelték, s a konzervatórium háromszáz dolláros nagydíjával is megjutalmazták. A szimfónia dallamai – mint azt a Klasszik Rádió 92.1 topilistája is mutatja – azóta is töretlen népszerűségnek örvendenek, sőt, Dvorák dallamai a western-filmzenékben, például  Elmer Bernstein A hét mesterlövészhez írt zenéjében is felbukkan.

 

Az első tétel ritmikája, színes és lendületes dallamvilága a nagyvárosi benyomásokat tükrözi. A második és harmadik tételben az új élményanyag a régivel, az Újvilág népzenéje az otthon hagyott cseh dallamok világáva társul. A lassú tétel ösztönzője az amerikai romantikus költő, LongfellowÉnek Hiawatháról című indián tárgyú versének erdei temetést leíró részlete volt. Egyes kutatók a dallamot pedig egy néger spirituáléból kölcsönözte Dvorák, bár a szerző a bemutató előtti napon a New York Heraldban közzétett cikkében leszögezi, hogy „nem használtam egyetlen bennszülött dallamot sem. Egyszerűen olyan eredeti témákat komponáltam, amelyek magukon viselik az indián zene jellegzetességeit, s ezeket a témákat modern ritmusokkal, zenekari színekkel és ellenpont-technikával feljesztettem tovább.”

A harmadik tétel tánc-jellegében figyelhető meg legtisztábban ez a kompozíciós technika. A zárótétel megírása előtt Dvorák emlékezetesen szép napokat töltött egyik Iowa állambeli cseh településen, ahol Európában maradt családja is meglátogatta. A honvágy helyett így az örömteljes viszontlátás kapott hangot a szimfónia befejezésében.

Érdekesség, hogy az Újvilág-szimfónia nyomtatásban megjelent partitúrája több lényeges ponton eltér a kézirattól, s az eredetinek tekinthető változatot csak 2005-ben szólaltatták meg először Londonban, Denis Vaughan vezényletével.

 

Hallgassa Ön is on-line a Klasszik Rádió 92.1 adását, és szavazzon kedvenc műsorszámára!