Aram Iljics Hacsaturján -egy új stílus teremtője
Aram Iljics Hacsaturján azon kevés zeneszerzők egyike, aki tubán tanult meg elsőként zenélni. Gyerekként édesanyjától sok örmény népdalt hallott, ami később nagy befolyással volt művészetére.
1920-ban Örményország a Szovjetunió része lett. Hacsaturján Moszkvába költözött, ahol előbb a Gnyeszin Intézetben, majd a moszkvai konzervatóriumban tanult. 1951-től e két intézetben maga is tanított.
Nevét Első szimfóniája tette ismertté, amelyet 1934-ben az Örmény Szovjetköztársaság megalakulásának tizedik évfordulójára komponált. Nemzetközi hírnevet zongoraversenyével ért el 1937-ben, amit 1940-ben David Ojsztrah számára írott Hegedűversenye követett.
Hacsaturján lelkes kommunista és egyben lelkes örmény nacionalista is volt. 1937-ben a Zeneszerzők Egyesületében a moszkvai részleg elnökhelyettese lett, ’39-ben a Szovjet Zeneszerzők Szervezeti Bizottságának alelnökévé nevezték ki. 1943-ban csatlakozott a Szovjetunió Kommunista Pártjához.
Harmadik szimfóniája – amelyet a kommunizmus iránti tiszteletből írt – pártharagot keltett fel vele szemben. „Olyan kompozíciót akartam alkotni, melyet a közönség egyfajta íratlan programként fog értékelni. Azt akartam, hogy a szovjet emberek öröme, büszkesége fejeződjön benne, gyönyörű országuk láttán.” Talán, mert zenéjéhez nem csatolt programot, a dolog épp ellenkezőleg sült el, és Zsdanov rendeletét követve, akár csak Sosztakovicsot és Prokofjevet, őt is formalista és anti-populáris művésznek kiáltották ki. A megnevezett művészek ez időre már a szovjet zene titánjaiként voltak számon tartva a 20. századi világ vezető zeneszerzői között, ennek ellenére nyilvánosan kellett megkövetniük hazai közönségüket, a szovjet népet.
A rendelet Hacsaturjánt mélységesen megrendítette: „Tragikus napok voltak azok… Nagy pofon volt ez nekem. Megbánó beszédem az Első Kongresszuson nem volt őszinte. Összetört voltam. Romjaimban voltam. Komolyan fontolgattam a hivatásváltást.”
Később mégis visszatért a kegyeltek körébe és mind a rendelet előtt, mind utána számos állami kitüntetésben részesült.
Legismertebb zenéi a Spartacus - amely az Onedin család című angol tévésorozat kísérőzenéje volt-, és a Gajane balett - amelynek utolsó felvonásában hallható a híres Kardtánc dallama, az Adagiót pedig Stanley Kubrick használta fel 2001 Űrodüsszeia című filmjében.
1920-ban Örményország a Szovjetunió része lett. Hacsaturján Moszkvába költözött, ahol előbb a Gnyeszin Intézetben, majd a moszkvai konzervatóriumban tanult. 1951-től e két intézetben maga is tanított.
Nevét Első szimfóniája tette ismertté, amelyet 1934-ben az Örmény Szovjetköztársaság megalakulásának tizedik évfordulójára komponált. Nemzetközi hírnevet zongoraversenyével ért el 1937-ben, amit 1940-ben David Ojsztrah számára írott Hegedűversenye követett.
Hacsaturján lelkes kommunista és egyben lelkes örmény nacionalista is volt. 1937-ben a Zeneszerzők Egyesületében a moszkvai részleg elnökhelyettese lett, ’39-ben a Szovjet Zeneszerzők Szervezeti Bizottságának alelnökévé nevezték ki. 1943-ban csatlakozott a Szovjetunió Kommunista Pártjához.
Harmadik szimfóniája – amelyet a kommunizmus iránti tiszteletből írt – pártharagot keltett fel vele szemben. „Olyan kompozíciót akartam alkotni, melyet a közönség egyfajta íratlan programként fog értékelni. Azt akartam, hogy a szovjet emberek öröme, büszkesége fejeződjön benne, gyönyörű országuk láttán.” Talán, mert zenéjéhez nem csatolt programot, a dolog épp ellenkezőleg sült el, és Zsdanov rendeletét követve, akár csak Sosztakovicsot és Prokofjevet, őt is formalista és anti-populáris művésznek kiáltották ki. A megnevezett művészek ez időre már a szovjet zene titánjaiként voltak számon tartva a 20. századi világ vezető zeneszerzői között, ennek ellenére nyilvánosan kellett megkövetniük hazai közönségüket, a szovjet népet.
A rendelet Hacsaturjánt mélységesen megrendítette: „Tragikus napok voltak azok… Nagy pofon volt ez nekem. Megbánó beszédem az Első Kongresszuson nem volt őszinte. Összetört voltam. Romjaimban voltam. Komolyan fontolgattam a hivatásváltást.”
Később mégis visszatért a kegyeltek körébe és mind a rendelet előtt, mind utána számos állami kitüntetésben részesült.
Legismertebb zenéi a Spartacus - amely az Onedin család című angol tévésorozat kísérőzenéje volt-, és a Gajane balett - amelynek utolsó felvonásában hallható a híres Kardtánc dallama, az Adagiót pedig Stanley Kubrick használta fel 2001 Űrodüsszeia című filmjében.
Vissza a hírekhez
