Amilcare Ponchielli, Puccini egykori mestere
Amilcare Ponchielli 1834. augusztus 31-én látta meg a napvilágot az itáliai Paderno Faselaro-ban, amely azóta büszkén viseli a híressé vált zeneszerző nevét (Paderno Ponchielli). Különlegesen tehetséges volt, így kilenc évesen kezdhette meg zenei tanulmányait a milánói konzervatóriumban, tíz évesen írta első szimfóniáját. Tanulmányai befejezése után két évvel, 1856-ban komponálta első igazán sikeres művét, I promessi sposi című operáját Alessandro Manzoni regénye alapján. A zenetörténetbe elsősorban operaszerzőként írta be magát, a ma is gyakran játszott La Gioconda című operájának megismételhetetlen sikerével.
Pályafutásának kezdetei nem voltak felhőtlenek. Tanulmányait követően Cremonában kapott állást a San Ilario templom orgonistájaként, majd a Teatro Concordia másodkarmestere lett. Kisebb munkákat vállalt el vidéki városkákban, és bár a milánói konzervatóriumon professzorként dolgozhatott volna, inkább nem élt a lehetőséggel. A fordulópontot I promessi sposi című darabjának átdolgozott változata jelentette, amelynek 1872-es bemutatója meghozta neki a hőn áhított sikert. Ezt követően leszerződött Ricordi zenekiadóval, megkezdte együttműködését a Konzervatóriummal, és a milánói Scala is szívesen fogadta. 1873-ban Le due gemelle című balettjével bizonyította sikerességét.
Pályája csúcspontja a La Gioconda bemutatója volt, 1876-ban. Bár több operát, balettet, néhány cantatát, egyházi művet, valamint vokális kamarazenét és más hangszeres műveket is írt, a Gioconda sikerét nem tudta újra megismételni.
1881-től a Bergamo-i Katedrálisban dolgozott, ’83-tól a Milánói Konzervatórium zeneszerzés professzora lett. Tanítványai közt szerepelt többek közt Pietro Mascagni és Giacomo Puccini is. 1886-ban halt meg Milánóban.
Bár Verdi korában ünnepelt operaszerző volt és igen népszerűnek számított, napjainkban egyetlen rendszeresen műsorra tűzött műve a La Gioconda. Ebből ismert Az órák tánca balett-zene, amelyet Walt Disney 1940-ben készített Fantasia című filmjének köszönhetően még azok is ismernek, akik nem hallgatnak rendszeresen klasszikus zenét. Másik ismert műve az 1882-es Garibaldi-himnusz.
Pályafutásának kezdetei nem voltak felhőtlenek. Tanulmányait követően Cremonában kapott állást a San Ilario templom orgonistájaként, majd a Teatro Concordia másodkarmestere lett. Kisebb munkákat vállalt el vidéki városkákban, és bár a milánói konzervatóriumon professzorként dolgozhatott volna, inkább nem élt a lehetőséggel. A fordulópontot I promessi sposi című darabjának átdolgozott változata jelentette, amelynek 1872-es bemutatója meghozta neki a hőn áhított sikert. Ezt követően leszerződött Ricordi zenekiadóval, megkezdte együttműködését a Konzervatóriummal, és a milánói Scala is szívesen fogadta. 1873-ban Le due gemelle című balettjével bizonyította sikerességét.
Pályája csúcspontja a La Gioconda bemutatója volt, 1876-ban. Bár több operát, balettet, néhány cantatát, egyházi művet, valamint vokális kamarazenét és más hangszeres műveket is írt, a Gioconda sikerét nem tudta újra megismételni.
1881-től a Bergamo-i Katedrálisban dolgozott, ’83-tól a Milánói Konzervatórium zeneszerzés professzora lett. Tanítványai közt szerepelt többek közt Pietro Mascagni és Giacomo Puccini is. 1886-ban halt meg Milánóban.
Bár Verdi korában ünnepelt operaszerző volt és igen népszerűnek számított, napjainkban egyetlen rendszeresen műsorra tűzött műve a La Gioconda. Ebből ismert Az órák tánca balett-zene, amelyet Walt Disney 1940-ben készített Fantasia című filmjének köszönhetően még azok is ismernek, akik nem hallgatnak rendszeresen klasszikus zenét. Másik ismert műve az 1882-es Garibaldi-himnusz.
Vissza a hírekhez
