Alessandro Marcello, alias Eterico Stinfalico
Alessandro Marcello 1669. augusztus 24-én született, nemesi családba. A művészet számos ága foglalkoztatta, zenét írni kedvtelésből kezdett el. Testvére, Benedetto Marcello is zeneszerző volt, így műveit jóideig Eterico Stinfalico álnéven adta közre. Főként hangszeres versenyműveket komponált, amelyeket saját házában szervezett hangversenyeken mutatott be, de elsősorban saját szórakoztatására komponált.
Annak ellenére, hogy kevés műve jelent meg, igen hozzáértő muzsikusnak tartják. Le Cetra címen jelent meg 6 versenyművét tartalmazó gyűjteménye, amely hangzásában és szerkesztésében hasonlít a nála alig fiatalabb Vivaldi stílusához. Hangszeres darabjai egyértelműen példázzák, hogy szerzőjük jól ismerte korának francia, német és olasz zenei irányzatait. Leghíresebb műve Oboa versenyének Adagio-ja, amely kedvelt esküvői induló lett.
Egyik versenyművét - az eredetileg oboára, vonósokra és basso continuóra írt D-moll versenyművet, amelyet álneve miatt korábban Vivaldinak, esetenként fivérének tulajdonítottak- Johann Sebastian Bach csembalóra dolgozta át BWV 974-es jelzésű darabjában. A huszadik század közepéig kétes volt a mű eredete, mára azonban minden kétséget kizáróan bizonyított, hogy a velencei stílusú versenymű Alessandro Marcello munkája.
Diplomataként sokat tett Velence művészeti életének fellendítéséért. 1719-ben kinevezték az Accademia degli Animosi igazgatójának, és sokat tett az intézmény hangszergyűjteményének bővítéséért. A gyűjtemény több darabja ma a Római Nemzeti Múzeum tulajdonát képezi.
1747. június 19-én halt meg Velencében.
Annak ellenére, hogy kevés műve jelent meg, igen hozzáértő muzsikusnak tartják. Le Cetra címen jelent meg 6 versenyművét tartalmazó gyűjteménye, amely hangzásában és szerkesztésében hasonlít a nála alig fiatalabb Vivaldi stílusához. Hangszeres darabjai egyértelműen példázzák, hogy szerzőjük jól ismerte korának francia, német és olasz zenei irányzatait. Leghíresebb műve Oboa versenyének Adagio-ja, amely kedvelt esküvői induló lett.
Egyik versenyművét - az eredetileg oboára, vonósokra és basso continuóra írt D-moll versenyművet, amelyet álneve miatt korábban Vivaldinak, esetenként fivérének tulajdonítottak- Johann Sebastian Bach csembalóra dolgozta át BWV 974-es jelzésű darabjában. A huszadik század közepéig kétes volt a mű eredete, mára azonban minden kétséget kizáróan bizonyított, hogy a velencei stílusú versenymű Alessandro Marcello munkája.
Diplomataként sokat tett Velence művészeti életének fellendítéséért. 1719-ben kinevezték az Accademia degli Animosi igazgatójának, és sokat tett az intézmény hangszergyűjteményének bővítéséért. A gyűjtemény több darabja ma a Római Nemzeti Múzeum tulajdonát képezi.
1747. június 19-én halt meg Velencében.
Vissza a hírekhez
