Az opera librettója Prosper Merimée azonos című elbeszélése alapján készült, melynek történetét Puskin Cigányok című elbeszélő költeménye ihlette. A cselekmény Sevillában játszódik 1820 tájékán. Carmen, a tüzes vérű cigánylány elcsábítja Don Josét, a tizedest. A katona elhagyja korábbi szerelmét és a katonaságot, és a csempészek bandájához csatlakozik. Amikor azonban Carmen beleszeret egy torreádorba, José féltékenységében leszúrja a lányt.

Bár a március 3-i bemutatót követően csaknem ötven előadást megért a Carmen, s Bizet-t kitüntették a Becsületrenddel is, a kritika és a közönség egyáltalán nem lelkesedett a műért. Az Opéra-Comique a szezon végén már ingyen osztogatta a jegyeket, hogy legalább a minimális érdeklődést fenntartsa a Carmen felé. Csupán néhány értő pályatárs ismerte fel azonnal Bizet operájának értékeit. „A Carmen bukása ellenére is az a véleményem, hogy örökéletű művet hallottam" - írta Csajkovszkij, de Brahms és Wagner is elismeréssel nyilatkozott a műről. Richard Strauss a Carmen hangszerelését tartotta nagyra: „ha meg akarsz tanulni hangszerelni, felejtsd el Wagner partitúráit, és tanulmányozd inkább a Bizet-kottákat!” – mondta egyszer.

A hűvös fogadtatás oka tulajdonképpen érthető: Bizet felrúgta a francia színpadok hagyományos opera-vígopera műfaji megkülönböztetését, hiszen a komikus törénet tragikus véget ér. Emellett az később Itáliában népszerűvé váló verizmust, azaz operai realizmust megelőlegezve a Carmen idealizálás nélkül mutatja be a spanyol társadalom peremvidékét.

A Carmen népszerűségét a premier őszén megrendezett bécsi bemutató alapozta meg – a császárváros közönségét nem zavarták műfaji előítéletek, s voltaképp operettként fogadta a darabot. Igaz, az is számíthatott, hogy az eredetileg szöveges dialógusokhoz Bizet barátja, Ernest Guiraud recitatívókat komponált. (Bizarr mozzanat, hogy Bizet épp a bécsi szerződés aláírásának másnapján hunyt el.) A Carment rövidesen bemutatták Brüsszelben, Antwerpenben és Budapesten (1876 októberben), majd Európa-szerte az összes fontos operaházakban. A francia színpadokat csak 1883-as párizsi felújítását követően hódította meg, s azóta a világon mindenütt az állandó repertoár része, a Torreádor-induló, a Virágária, a Habanera, valamint a zenekari betétekből készített szvit és a más szerzők által írt Carmen-fantáziák pedig a koncerttermek és a rádiós lejátszási listák kedvelt műsorszámai.