A szőke copfos zongorista

November 26-án a Nemzeti Filharmonikusok szólistájaként lép a Müpa színpadára a huszonéves zongoristageneráció titkos ásza, a legnagyobb orosz pianisták utódjaként emlegetett Gyenyisz Kozsukin. Egy szőke, copfos fiatalember.

A fiatal zongoraművész (nemzetközi átírás szerint Denis Kozhukhin) 1986-ban született, négy éves korában kezdett zongorázni. 2000-től a madridi Zeneművészeti Főiskolán Dmitri Bashkirov és Claude-Martinez Menher tanítványa, itt figyelt fel rá és hívta meg Kocsis Zoltán egy mesterkurzus alkalmával. 2007-ben kitüntetéssel fejezte be tanulmányait, személyesen a spanyol királyné adta át diplomáját. Kamaraegyüttese, a Cervantes Trio kétszer nyerte el a Főiskola legjobb kamarazenekara címét (partnerei, a Martín-ikrek 2010 nyarán már jártak Magyarországon).Több nemzetközi zongoraverseny győztese: 2006-ban Leeds-ben harmadik lett (annak idején Schiff András is ezt a helyezést érte el) 2009-ben megnyerte a lisszaboni Vendome versenyt, 2010-ben pedig a világ legrangosabb versenyének tartott Erzsébet Királyné versenyen diadalmaskodott.

A döntőben ugyanazt a művet, Prokofjev rendkívüli technikai felkészültséget igénylő II. zongoraversenyét játszotta, mint amivel november 26-án bemutatkozik a budapesti közönségnek. A mű történetét nyugodtan mondhatjuk hátborzongatónak. M. A. Schmidthof zongoraművész, a pétervári konzervatórium növendéke 1913. április 27-én öngyilkosságot követett el. Utolsó levelét Szergej Prokofjevnek címezte, akit mélyen megrázott közeli barátjának halála, és az ő emléke előtt tisztelegve komponálta a II. zongoraversenyt, amelyet 1913-ban mutattak be a mindössze huszonkét éves zeneszerző közreműködésével. A mű szenzációt keltett vad temperamentumával, progresszív hangzásvilágával, ugyanakkor nem áll távol a romantika érzelemvilágától.

A zongoraverseny azonnal sikeres lett, s állítólag ezt a művet hallva kérte fel Szergej Gyagilev, az orosz balett impresszáriója a zeneszerzőt első balettzenéjének megkomponálására. A mű története itt azonban még nem ér véget: a kézirat a tűz martaléka lett a bolsevik forradalom alatt, ezért a komponista 1923-ban újra „összerakta" vázlataiból. Az azóta is ismert – az eredetitől a zeneszerző saját bevallása szerint is különböző – változatot 1924-ben Párizsban Sergei Koussevitzky vezényletével mutatta be Prokofjev.

Kíváncsi, volt-e valaha problémája a fiatal pianistának szőke copfja miatt? Ide kattintva megtudhatja!

Vissza a hírekhez