Manon Lescaut, Bohémélet, Pillangókisasszony, Tosca – mindenkinek ismerős címek, ugye? Nem kérdés, hogy az 1858. december 22-én születet Puccini a legnépszerűbb operaszerzők közé tartozik.

 

A zenei pálya generációk óta hagyomány volt Puccini családjában: már az ükapja is a város zeneigazgatója volt, ezt a posztot később utódai is örökölték. Az apa, Michele korai halála (1864) után a hatéves Giacomo nagybátyjánál, F. Maginál részesült zenei képzésben, a luccai konzervatórium növendékeként. Hamar ismertséget vívott ki magának orgonajátékával, így családja szegénysége ellenére 1881-83-ig a milánói konzervatóriumban tanulhatott, ahol Antonio Bazzini és Ponchielli zeneszerzés-növendéke volt. 1883-ban nyújtotta be diplomamunkáját, a Capriccio sinfonico című zenekari darabot, amelynek témáit később a Bohéméletben használta fel. Ekkor készült el első operája, a Le Villi is, amellyel részt vett a Sonzogno kiadó által kiírt versenyen. Annak ellenére, hogy nem nyert díjat, a milánói Teatro dal Verme műsorára tűzte a művet, amely sikert aratott. Ennek eredménye lett az a Giulio Ricordi zeneműkiadóval kötött szerződés, amely lehetővé tette, hogy a zeneszerző a továbbiakban csak a komponálásnak élhessen. Következő operája, az Edgar (1892) nem aratott sikert, az 1893-ban Torinoban bemutatott Manon Lescaut viszont nemzetközi hírnevet hozott Puccininek. A Bohémélettől (1896) kezdve négyévente születtek az újabb művek: előbb a Tosca (1900), majd a Pillangókisasszony (1904-1905).

A tízes években komoly alkotói válságba került. Egy berlini előadás után a következőket írta feleségének: „Egyedül vagyok itt. Ünnepelnének, hívnának mindenhová, de lemondom, nincs erőm elmenni. Félek az emberektől. Attól tartok, több antipátiát keltek, mint szimpátiát. Ez már a végzetem. Szükségét érzem, hogy kipanaszkodjam magam, de nincs kinek. Még te sem foglalkozol a gondjaimmal, talán már nem is szeretsz. És mégis Te vagy már csupán, akinek őszintén irhatok. Erősen hajlok a búskomorságra; öreg vagyok, már hiába próbálok meg nem annak látszani, a valóság ez. Annyit szenvedtem – alig bírom már tovább. […] Nincs librettóm, nem tudok dolgozni. A kiadóm is ellenem fordult…”

Talán nem véletlen, hogy Puccini műveiben kis örömök, mindennapi kis események mellett heves szenvedélyek és érzelmek jelennek meg, többnyire egzotikus környezetbe ágyazva, fülbemászó dallamok kíséretében. Hősei hétköznapi emberek: a Bohémélet tüdőbajos Mimije, az elhagyott Pillangókisasszony, az öngyilkos Tosca mind a szerelem áldozatai, akik végül az életükkel fizetnek. A komponista utolsó műve, a Turandot kézirata befejezetlen maradt, utolsó két jelenetét a vázlatok alapján Alfano fejezte be, így mutatták be Milánóban 1926-ban, két évvel Puccini 1924. november 29-én bekövetkezett halála után.