A romantikus pátosztól és szenvedélyektől izzó első tétel hangnemét tekintve a hallgatót hosszú ideig bizonytalanságban hagyja az a körülmény, hogy a b-moll darab első témája Desz-dúrban hangzik fel! A második tétel szerkesztése már egyszerűbb: a háromrészes forma két szélső tagja érzelmes románc, középrésze pedig cikázó scherzo és könnyed keringő keveréke, melyhez egy népszerű francia dalocskát használt fel a zeneszerző. A zárótétel tüzes orosz táncot idéz meg, Pándi Marianne szavaival „a romantikus zongoraversenyek fináléiban szokásos, szélesen ívelő második témával és a szólóhangszer szinte megvalósíthatatlannak tűnő technikai bravúrjával”.

Az első megszólaltatásért járó babérokat Hans von Bülow aratta le 1875-ben, a mű bostoni bemutatóján. A zongoraverseny ajánlása is Bülow-nak szól, aki 1851-től Liszt növendéke volt Weimarban, és hamarosan legkedvesebb tanítványává, később vejévé lett. (Igaz, tíz év házasság után Cosima Liszt elhagyta férjét Wagner kedvéért.) Bülow az elsők közt ismerte fel a nála tíz évvel fiatalabb, 1840-ben született Csajkovszkij tehetségét, aki jogászként végzett, és csak felnőtt fejjel kezdett zenei tanulányokba. 1874-75 telén, az első zongoraverseny komponálása idején a már a moszkvai konzervatórium tanára volt Nyikolaj Rubinstein meghívására. Egyesek szerint neki ajánlotta eredetileg a művet, de ebből csak annyi bizonyos, hogy a komponálás befejezése előtt néhány nappal megmutatta a kottát, és elzongorázott néhány részt kollégáinak. Csajkovszkij három évvel később írt levelének tanúsága szerint a baráti összejövetel csaknem botrányba fulladt, mivel Rubinstein hidegen fogadta a művet, lejátszhatatlannak ítélte, és azt javasolta a szerzőnek, hogy jelentősen dolgozza át. (Kritikát kapott pont a mű - illusztrációnkon látható - bevezetése is, amikor a b-moll alaphangnemmel mit sem törődve Desz-dúrban csap a húrokba a szólózongora.)

Csajkovszkij azonban nem fogadta meg a tanácsot, és inkább felkereste Bülow-ot, akit 1874-ben Moszkvai koncertkörútján szeélyesen is volt alkalma meghallgatni, és aki éppen amerikai turnéra készült. Ez épp kapóra jött Csajkovszkijnak, hiszen bizonyos lehetett benne, hogy rosszakaróinak hangja nem hallatszódik el több ezer mérföldnyire. A korabeli beszámolók szerint az amúgy sikeres bostoni bemutatón sem ment minden zökkenőmentesen: a kevés próba miatt az első tételben a harsonák rossz helyen léptek be, mire a zongora mellett ülő Bülow hangosan így szólt: „Ördögbe a rezesekkel!”

A mű moszkvai premierjére 1875 novemberében került sor, a karmester pedig nem más volt, mint Nyikolaj Rubinstein, aki nem csak belátta, hogy tévesen ítélte meg Csajkovszkij első zongoraversenyét, de később maga is számos alkalomal eljátszotta a szólót Európa-szerte. Igaz, addigra Bülow már levette a darabot repertoárjáról, Csajkovszkij pedig mégiscsak eszközölt néhány változtatást a kottán.