Egressy Bénit eredetileg egresi Galambos Benjaminnak hívták: 1814. április 21-én született a Borsod megyei Sajókazincon. Apja református lelkipásztor volt; az ő kedvéért vette fel Béni, amint a színi pályára lépett, az Egressy nevet. Így tett Gábor bátyja is, a híres színész, Petőfi barátja. Pályáját tanítóként kezdte, később színészként folytatta. 1834-ben a kolozsvári színtársulatnál játszott, 1843-ban a Nemzeti Színházban is alakított kisebb szerepeket. Ebben az évben Bartay András pályázatot írt ki a Szózat megzenésítésére; a 20 arany összegű pályadíjat Egressy nyerte el. Az 1848-as szabadságharcban hadnagyi rangra emelték, majd sérülését követően Klapka zenekari igazgatója lett Komáromban. A Csárdás és a Klapka-induló ekkor keletkezett. 1851. július 17-én, 37 évesen tüdőbajban halt meg Pesten.

Ő zenésített meg először Petőfi-verseket, a Nemzeti dal az ő feldolgozásában hangzott el 1848. március 15-én. Csárdások, körmagyarok, magyar nóták fűződnek a nevéhez (Fogadj Isten – Lisztnek ajánlva – 1846, Pásztori hangok, Komáromi emlék, Két Sobri-csárdás). Népszerűséget a Magyar dalvirágok c. gyűjteménye hozta meg számára. Jellegzetesen népies stílusa miatt több dala népdalként terjedt. Cigánybandájával rendszeresen fellépett az ország határain belül és kívül is. A népszínművekhez való kapcsolata sokrétű. Nem csak fordítója, hanem megzenésítője is volt azoknak; színpadi kísérőzenéket és énekes, illetve hangszeres betéteket komponált. Erkel három nagy operájának, a Báthori Máriának, a Hunyadi Lászlónak és a Bánk bánnak ő írta a szövegkönyvét. Kórusok, zenekari és zongoraművek is származnak tőle.