175 éve született az Ötök vezetője

Az orosz zene történetében meghatározó szerepet játszó Ötök zenei csoport vezetője, Balakirev 1837. január 2-án látott napvilágot.
 

Milij Alekszejevics Balakirev egy köztisztviselő családjában született Nyizsnyij Novgorodban,. Egy zeneszerető földbirtokos-mecénás támogatásának köszönhetően foglalkozhatott a zenével, tudását autodidakta módon szerezte. Két évig Kazanyban tanult matematikát, majd Szentpétervárra költözött, hogy teljesen a zenének szentelhesse magát. Glinka zenéje (különösen a Ruszlán és Ludmilla című opera) mellett Vlagyimir Sztaszov zenekritikus, író eszmei-esztétikai nézetei voltak rá döntő hatással. Balakirev körül formálódott Borogyin, Rimszkij-Korszakov, Kjui és Muszorgszkij részvételével az orosz zenetörténetben kiemelkedő jelentőségre szert tevő Ötök zenei csoport - érdekesség, hogy tagjai közül senki sem készült zenei pályára. A "hatalmasok kis köreként" emlegetett Ötök célja az volt, hogy az orosz népzene, a népdal sajátosságait műveikbe emelve teremtsenek új, nemzeti zenei nyelvet, de felhasználták a keleti dallamvilág elemeit is.

Balakirev 1862-ben a szentpétervári Ingyenes Zeneiskola egyik szervezője volt, az intézményben az akadémiai ízléssel szemben az orosz zenére helyezték a hangsúlyt, a tömeges zenei képzés és hangversenyek révén terjesztették az Ötök, Liszt, Schumann és Berlioz muzsikáját. Balakirev a hatvanas évek második felében az Orosz Zenei Társaság vezető karmestere is lett, több alkalommal a Volga mentén és a Kaukázusban gyűjtött népzenét. Ekkor írta több nyitányát orosz témára, megszületett a Tűzmadár című opera terve és legismertebb kompozíciója, az Iszlamej zongorafantázia. Utóbbit a híres zongoravirtuóz Nyikolaj Rubinsteinnek ajánlotta, s vázlatnak szánta Lermontov Tamara című művéből 1867 és 1882 között írt szimfonikus költeményéhez. Mivel a mű a pianistákat szinte megoldhatatlan technikai problémák elé állítja, csak kevesen és ritkán vállalkoznak előadására.

A hetvenes évek elején helyzete és befolyása megrendült: karmesteri posztjáról távoznia kellett, s az Ötök is egyre nehezebben viselték zsarnoki, kompromisszumokat nem ismerő természetét. Balakirev még az alkotói folyamatba is beavatkozott, Muszorgszkij például bírálatai nyomán többször is átdolgozta Egy éj a kopár hegyen című szimfonikus költeményét. Az érzékeny idegzetű zeneszerzőt mellőztetése idegösszeomlásba kergette, felépülése után a vallásban talált menedéket, anyagi gondjai miatt vasúti hivatalnokként is dolgozott. A zenei életbe egy évtized után tért vissza, de már sose lett a régi, energikus személyiség. 1895-ben végleg visszavonult, s 1910. május 29-én halt meg Szentpétervárott.

Balakirev műveinek központi témája a nép, az orosz élet és természet képei, de érződik a romantika és a keleties motívumok iránti vonzódása is. Elsősorban programzenét, szimfonikus költeményeket és nyitányokat írt, nem egy művén több évtizedet is dolgozott. 1866-ban kiadott népdalgyűjteménye az orosz folklórkutatás egyik legmegbecsültebb darabja.