150 éves a Bánk bán

Legnagyobb magyar történelmi operánkat másfél évszázaddal ezelőtt, 1861. március 9-én mutatták be Pesten. A Bánk bán ősváltozatát először azonban csak a tavalyi Erkel-bicentenáron mutatták be a Magyar Állami Operaházban. S hogy miért?

Bánk bán szerepében Kiss B. Attila

Erkel Ferenc 1810. november 7-én született Gyulán. Gyermekéveit szülővárosában töltötte, majd azt követően Pozsonyban végezte középfokú iskoláit. Zenére apja kezdte tanítani, pozsonyi tanulmányait befejezve alig tizenhét évesen már zongoraórákat ad Kolozsvárott. A fiatal tehetség 1834-ben mutatkozott be Pesten: ő mutatta be Frédéric Chopin e-moll zongoraversenyét és Ludwig van Beethoven Kreutzer-szonátáját. A sikeres debütálásnak köszönhetően előbb színházi karmesterként, majd az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház zenei vezetőjeként folytathatta működését. A teátrumot néhány évvel később épp Erkel első operája, a Bátori Mária bemutatóját követően nevezték át Nemzeti Színházzá. Erkel pályája ezt követően teljesedik ki: 1844-ben komponálta a méltán népszerű Palotást és a „Meghalt a cselszövő” kezdetű kórust tartalmazó operáját, a Hunyadi Lászlót; és a Himnusz zenéjét is.

Erkel az 1844-es Hunyadi-bemutatót követően témát keresett új műve számára. Feljegyzések szerint először egy francia librettót akart feldolgozni, figyelmét valószínűleg a tragédia pest-budai előadásán a címszerepet alakító Egressy Gábor hívta fel Katona drámájára. A színész testvére, Egressy Béni írta a Hunyadi László szövegkönyvét is, s Erkel ez alkalommal is őt kérte fel a librettó elkészítésére. A mű hamarosan még az 1844-es Hunyadi László sikerein is túltett. A bemutatóra 1861. március 9-én került sor a Nemzeti Színházban.

A Bánk bán megírásába Erkel már bevonta fiainak, Sándornak és Gyulának is a segítségét, akik a későbbiek során szinte valamennyi Erkel-partitúra kivitelezésében nagy segítséget vállaltak. A mű széles dallamai a népdal közvetlen hatását mutatják, a cimbalom és a citera használata is a magyaros karaktert erősítik. Erkel zenekarkezelésére általában a kamarahangzás jellemző e dalművében. Az opera számos betétje hamar népszerű lett, Bánk áriáját, a Hazám, hazám kezdetű híres részletet gyakran a második magyar himnuszként is emlegetik. A Hungaroton lemezcég 1969-es kiadása után pedig egyenesen sláger lett az ária, amelyet a jeles tenorista, Simándy József énekelt, aki hosszú idő után először adta elő Bánk szerepét az eredeti hangmagasságban.

A librettó állítólagos gyengeségei, például bizonyos prozódiai okok miatt az 1930-as években az Operaház akkori igazgatója, Radnai Miklós kezdte el sürgetni a darab szcenikai-dramaturgiai átdolgozását, amelyet végül Rékai Nándor vezetése alatt Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv vitt véghez. Ekkor történt az, hogy az opera társulatának hiányosságai miatt Bánk hőstenor szerepét baritonra írták át (Tiborcból pedig basszus lett), ami számos kritikus támadását váltotta ki. Amint lehetett, visszaállították a tenor-változatot. 1953-ban Kenessey Jenő is alkalmazott néhány változtatást az operán, de végül 1969-ben a Németh Amadé által jóváhagyott Rékai-féle verzió került a Hungaroton felvételére. 2008-ban elkészült az eredeti, úgynevezett ős-Bánk bán kritikai kottakiadása az MTA Zenetudományi Intézetben, s az intézet igazgatója, dr. Tallián Tibor meggyőzte Vidnyánszky Attilát, hogy a debreceni Csokonai Színházban ez a verzió kerüljön színpadra. Tavaly novemberben Erkel bicentenáriumán az Operaházban Héja Domonkos vezényletével mutatták be az ősváltozatot.