149 éve született Claude Debussy
„A zene célja a gyönyörködtetés.” Ezt a célt szeme előtt tartva alakította ki Debussy saját stílusát, olykor elrugaszkodva a szabályoktól, keverve a különböző kultúrák dallamvilágát, nem félve a disszonanciától.
„A szabadság és szépség felé visz az út, amelyen elindult. És itt nem fontos, hogy az új világból mekkora darab az övé. Határa nem nagy, a néhány legnagyobbak birodalmához nem is fogható. De költő a maga világában és ennél több senki sem lehet.” - Részlet a Nyugat 1918/5. számából, amelyben Kodály Zoltán emlékezik meg Claude Debussy, talán minden idők egyik legfranciább zeneszerzőjének haláláról.
Debussy nem félt újítani. Makacs volt, és céljainak elérése végett gyakran semmibe vette a szabályokat. Zenéjét gyakran említik egy lapon a festészetben elterjedt impresszionizmussal, és nem véletlenül, mivel elsősorban képeket, konkrét érzéseket, pillanatokat örökít meg műveiben, gyakran mindenféle szabályosságot maga mögött hagyva.
„A francia zene fő célja a gyönyörködtetés”- írta 1904-ben maga Debussy, és mindent elkövetett, hogy ezt a célt elérje zenéjében. Már diákként is sokszor a szabályok elé helyezte ezt a törekvését, tanárai legnagyobb megrökönyödésére. Néha beült Cézar Franck óráira, amiket unalmasnak tartott. „Modulez! Modulez!” – mondta Franck Debussy leckéjét nézve. Erre Debussy így válaszolt osztálytársait megrendítve: „Miért változtassak hangnemet, ha nekem ez tökéletesen megfelel?”. Így alakult ki saját stílusa, ami senkijéhez nem hasonlított, és amely a legkülönbözőbb zenei hatásokból táplálkozott. Inspirálták a dekadens, szimbolista költők művei és kiváltképp kedvelte Edgar Allan Poe írásait.
Debussy Sain-Germain-en-Laye-ben született 1862. augusztus 22-én. 10 évesen lett a párizsi Conservatoire növendéke, majd 1884-ben A tékozló fiú című kantátájával elnyerte a Római díjat. A nyolcvanas évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás pártfogónőjével, akinek gyermekeit tanította. Így jutott el Svájcba, Olaszországba és Moszkvába.
1887-ben Párizsban telepedett le, és kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Megismerkedett Brahms-szal, és járt Londonban, Bayreuthban pedig Wagner műveivel ismerkedett, akinek nagyra tartotta munkásságát. Egyetlen operája, a Pelléas és Mélisande egyértelműen őrzi Wagner hatását.
Az 1889-es párizsi világkiállításon mély hatást gyakorolt rá a jávai gamelán zene, ebből merítette szokatlan harmóniáit, a nyugati zenei hangzást teljesen megtörve. A 2 Arabesques és a Suite bergamasque című művei (utóbbiból jól ismert a Clair de Lune című zongoradarab) már egyértelműen saját stílusát hordozzák. 1894-ben írta Egy Faun délutánja című zenekari művét, amellyel nagy sikert aratott, és ami a mai napig egyik legismertebb műve. Számos zongoradarabot írt, a legismertebb Noktürnöket 1900-ban mutatta be.
1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit, és máshol is hangversenyezett. Utolsó fontos műve, a Gyagilev megrendelésére 1912-re elkészült Jeux (Játékok) című balettje. A század első éveitől kritikusként, zenei íróként is működött. 1918-ban halt meg rákban. Művészetével zeneszerzők sorára hatott.
Debussy nem félt újítani. Makacs volt, és céljainak elérése végett gyakran semmibe vette a szabályokat. Zenéjét gyakran említik egy lapon a festészetben elterjedt impresszionizmussal, és nem véletlenül, mivel elsősorban képeket, konkrét érzéseket, pillanatokat örökít meg műveiben, gyakran mindenféle szabályosságot maga mögött hagyva.
„A francia zene fő célja a gyönyörködtetés”- írta 1904-ben maga Debussy, és mindent elkövetett, hogy ezt a célt elérje zenéjében. Már diákként is sokszor a szabályok elé helyezte ezt a törekvését, tanárai legnagyobb megrökönyödésére. Néha beült Cézar Franck óráira, amiket unalmasnak tartott. „Modulez! Modulez!” – mondta Franck Debussy leckéjét nézve. Erre Debussy így válaszolt osztálytársait megrendítve: „Miért változtassak hangnemet, ha nekem ez tökéletesen megfelel?”. Így alakult ki saját stílusa, ami senkijéhez nem hasonlított, és amely a legkülönbözőbb zenei hatásokból táplálkozott. Inspirálták a dekadens, szimbolista költők művei és kiváltképp kedvelte Edgar Allan Poe írásait.
Debussy Sain-Germain-en-Laye-ben született 1862. augusztus 22-én. 10 évesen lett a párizsi Conservatoire növendéke, majd 1884-ben A tékozló fiú című kantátájával elnyerte a Római díjat. A nyolcvanas évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás pártfogónőjével, akinek gyermekeit tanította. Így jutott el Svájcba, Olaszországba és Moszkvába.
1887-ben Párizsban telepedett le, és kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Megismerkedett Brahms-szal, és járt Londonban, Bayreuthban pedig Wagner műveivel ismerkedett, akinek nagyra tartotta munkásságát. Egyetlen operája, a Pelléas és Mélisande egyértelműen őrzi Wagner hatását.
Az 1889-es párizsi világkiállításon mély hatást gyakorolt rá a jávai gamelán zene, ebből merítette szokatlan harmóniáit, a nyugati zenei hangzást teljesen megtörve. A 2 Arabesques és a Suite bergamasque című művei (utóbbiból jól ismert a Clair de Lune című zongoradarab) már egyértelműen saját stílusát hordozzák. 1894-ben írta Egy Faun délutánja című zenekari művét, amellyel nagy sikert aratott, és ami a mai napig egyik legismertebb műve. Számos zongoradarabot írt, a legismertebb Noktürnöket 1900-ban mutatta be.
1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit, és máshol is hangversenyezett. Utolsó fontos műve, a Gyagilev megrendelésére 1912-re elkészült Jeux (Játékok) című balettje. A század első éveitől kritikusként, zenei íróként is működött. 1918-ban halt meg rákban. Művészetével zeneszerzők sorára hatott.
Vissza a hírekhez
